Századok – 1962
Történeti irodalom - A Stockholmi Történészkongresszus ókortörténeti előadásai (Ism. Hahn István) 293
298 TÖRTÉNETI IRODALOM magának ez írásrendszernek megfejtése (1953), valamint az abban készült gazdasági tartalmú szövegek jelenleg is folyó értelmezése révén került a tudományos érdeklődés előterébe. Végleg megoldódott egy addig vitatott kérdés: A mykénéi vár urai és az ún. mykénéi kultúra hordozói, az achájok, görögök voltak és görög nyelvet beszéltek. A megfejtés viszont új kérdések egész sorát is felvetette: ha Kréta-szigetén, Knóssosban — amiként ezt az itt talált és immár megfejtett táblák igazolják — legkésőbben az i. е. XV. század második felében már aeháj, azaz görög királyok uralkodtak, mivel magyarázzuk egyfelől ezt az eddig nem ismert tényt, másfelől pedig a palotának a ma elfogadott kronológia szerint i. e. 1400 körül, tehát legalább fél évszázaddal a görög foglalás után történt lerombolását, amelyet eddig a kutatás hajlamos volt az acháj hódítás tényével összekapcsolni? Sterling Dow összefoglaló igényű tanulmányában18 a görög immigrációtól (i.e. XX. század után) a knóssosi palota teljes pusztulása utáni időkig terjedő korszakot teszi vizsgálat tárgyává. Meggyőző a különböző etnikumok betelepüléséről készített táblázata (4. 1.). A polgári irodalomban általában túlértékelt,1 9 ún. minósi thalassokratiának, Kréta tengeri uralmának kérdését józan tartózkodással ítéli meg és valószínűleg joggal mutat rá a krétai uralom olyan bürokratikus gyengeségeire, amelyek az állítólagos birodalom hathatós kormányzását is kérdésessé tették. A szerző feltevése, hogy az i. e. 1480—1460 között bekövetkezett mykénéi foglalással szemben 1400 körül a helyi lakosság felkelése tört ki és ennek drasztikus leverése során pusztították el a királyi palotát, legalább is munka-hipotézisként elfogadható.2 0 Sajnálatos azonban, hogy a szerző érdeklődése a politikai függés kérdésein túl a görög bronzkor társadalmi-gazdasági problémáira (földtulajdon-viszonyok, osztályviszonyok, rabszolgaság) már nem kellő mértékben terjedt ki, holott ezek a kérdések polgári kutatókat is foglalkoztattak.2 1 A bronzkori tárgyú referátumhoz készült korreferátumok2 2 közül különösen jelentősnek látszik O. Pugliese Carratelli hozzászólása, aki a nyugati (szicíliai és dél-itáliai) görög gyarmatosítás mykénéi előzményeinek lehetőségére hívja fel a figyelmet. F. Albright a Palesztina bronzkorát megvilágító ásatási eredményekről számol be. Az egyes városok pusztulását jelző romrétegek alapján, az ásatási adatokat az ótestamentumi topográfiai hagyományokkal egyeztetve, a héber törzsek benyomulását az i. е. XIII. század második félére teszi. Bár megfigyelései nem alkalmasak e benyomulás jellegének és a róla szóló hagyományok hitelességi fokának meghatározására, figyelemre méltó, hogy négy város e korra keltezhető pusztulását azonosítani tudja ugyanezen négy város (pl. Lachis és Hazor) zsidók által történt elfoglalásának ótestamentumi hagyományával. 2. A késő-ókori társadalom fontos kérdéseit érinti S. Mazzarino tanulmánya a késő-ókori kultúra demokratizálódásáról.2 3 Ez a tanulmánya kiegészíti a kései császárkorról alkotott újabb képet — amelynek megteremtéséhez maga a szerző is egy jelentős könyvvel járult hozzá.2 4 A mai kutatás már nem csupán a hanyatlás és bomlás egyértelmű fogalomkörében látja a későantik világ jellegzetességét, hanem magának a dominatus korának egyes jelenségeiben is fel akarja ismerni a pusztuló régin túl az érlelődő és feudalizmus felé mutató új jelenségeket. Mazzarino tanulmánya a kultúra terén bekövetkezett, sajátos jellegű demokratizálódás jelenségeit tárja fel. Ezt a fogalmat kettős értelemben használja: részben mint spontán, az uralkodók akaratától független folyamatot, részben mint tudatos, a néphez közeledő politikát. Az előbbi fogalomkörhöz tartozik az addig „irodalom alatti" életre kárhoztatott népi nyelvek, pl. a szír és kopt nyelv irodalmiságának kialakulása. Megfigyelése szerint a korai szír ós kopt irodalmat mondanivalójában az uralkodó osztályokkal szembeni határozott kritika és plebejus törekvések tudatos érvényesülése jellemzi. Adatait még ki is egészíthetnők, pl. a kopt írásbeliség egyik megteremtőjének, az atripei Senute-nek irodalmi munkásságára való hivatkozással, amelynek „népi" jellegére már régebben rámutattak.26 A szerző okfejtését azzal is kiegészíthet-18 The Greeks in the Bronze Age (Rapports, II. 1—34. I.) " De vö. már H. Larimer fenntartásait: Homer and the Monuments. London. 1950. "Feltevésének azonban ellene látszik mondani A. Furumark megfigyelése (The Aegean Texts as Historical Documents, Résumés, 52. 1.), aki a knóssosi táblákból rekonstruálható előzetes hadikészületekre gondol; a támadás eszerint nem lehetett oly váratlan, ahogy S. Dow feltételezi. Az 8. Dow által rekonstruált eseménysorozatra egyébként egyetlen írásbeli adat sem utal. 21 Vö. pl.: В. Will : Aux origines du régime foncier grec: Homère, Hésiode et Parrière-plan mycénien (Rev. des Études Anciennes, 1957, 28. kk. 1.): W. E. Brown : Land Tenure in Mycaenean Pylos. (História 1956, 400. kk. 1.). M. J. Finley : Homer and Mycenae: Property and Tenure. (História 1957, 158. kk. 1.). 22 A. Furumark : The Aegean Texts as Historical Documents (Résumés 51. к. 1.; G. Pugliese-Carratelli : I regni micenei e le loro relazioni col mediterraneo occidentale, uo. 52. kk. 1.; W. F. Albright : Archaeology and History in Ancient Palestine, uo. 54. kk. 1.) 23 S. Mazzarino : La Democratizzazione della cultura nel Basso Impero, Rapports II. 35—54.1. 21 S. Mazzarino : Aspetti sociali del Quattro secolo. Ricerche di storia tardo-romana. Bari. 1951. 2S J. Leipoldt : Schenute von Atripe und die Entstehung des national-aegyptischen Christenthums. Leipzig. 1903.
