Századok – 1962
Történeti irodalom - Széchenyi az újabb külföldi irodalomban (Ism. Kosáry Domokos) 275
TÖRTÉNETI IRODALOM 279 Mindez nagyjából összevág azzal, amit az újabb hazai irodalomban Széchenyi és a romantika kérdéséről olvashatunk.2 0 Utaljunk azonban még röviden arra, hogy a zavart a romantika fogalmának szétfolyó, bizonytalan értelmezése is elősegítette. Szögezzük le: politikai (és vallási) romantikán e felvilágosodással és a francia forradalommal szemben jelentkező restaurációs törekvések lényegében véve reakciós ideológiai elemét kell értenünk a XIX. század elején. A jelenségek azonban ellentmondásosak, és kettő ellentétéből harmadik új keletkezik: amikor a polgári-nemzeti haladás fiatal erői (főleg 1830 körül) irodalomban, művészetben színre lépnek, nem a XVIII. század racionális, klasszikus formáihoz térnek vissza, ha tartalmilag közelebb is állnak a forradalmi hagyományokhoz, hanem maguk is „romantikusak", mint Victor Hugo regényei vagy Delacroix híres képe (1831), amelyen a Szabadság vezeti a népet.21 Végül pedig a, mindennapi nyelv is beszél romantikus lelkekről, történetekről. Aki valaha akvarellfestéssel próbálkozott, tudja, milyen lesz az a víz, amelybe az ecsetre került színeket sorra belemossák. Ehhez hasonló az a romantika-fogalom is, amelybe tartalmi összetartozás nélkül sorra bekerülnek egymás mellé reakciósok, szabadsághősök, vallásos lelkek és érdekes különcök, pusztán külső stílusjegyek vagy éppen nyakkendőviselet (vagy nem viselet) alapján. Egyik jeles írónk Széchenyi „romantikus iskolájáról" beszélve sok finom megfigyelés közt egymás mellett, együtt említ olyan ellenkező előjelű neveket, mint Mine Staël és Schiller, vagy Chateaubriand (aki 1823-ban a restauráció francia ,,ultráinak" külpolitikusa volt) és Byron, aki 1821-ben az angol politikai reakció elleni elkeseredésnek így adott kifejezést IV. György királyról írt versében: Onts, teríts elébe, királyi ebédre, Mindent mi zabáló zsarnok-torkot tölthet, Míg hörgő részegek kiáltják ki végre Negyedik hülyének, elnyomónak, Györgynek.2 2 Álljunk meg itt és ne folytassuk azzal, hogy az ifjú Széchenyi mennyiben állt közelebb Byronhoz, mint Chateaubriandhoz, hogy minő értelemben volt romantikus, és hogy mi volt személyes véleménye ugyanezen György szellemi képességeiről egy férfilakoma után még 1815-ben.2 3 Térjünk vissza Steinacker keretnek használt tanulmányához, de kíméljük meg mind az olvasót, mind a szerzőt annak behatóbb bírálatától, amit ott a magyar nacionalizmus sajátosságainak végső magyarázataként olvasunk.24 A Három Nemzedék mintájára ő is a magyar hibákat keresi. Részben úgy, hogy az egész magyar népre általánosítja, időtlenül, a magyar uralkodó osztály politikájának bizonyos jellemzőit egy adott időszakban (pl. erőszakos magyarosítással ellensúlyozni számbeli gyengeséget). Részben pedig úgy, hogy magyar specialitásnak tüntet fel olyan mozzanatokat, amelyek általában jellemezték többé-kevésbé mindegyik keleteurópai nacionalizmust (pl. a nemzeti ébredéssel együtt jelentkező aggodalmat, tragikus hangvételt, amelyet Eisenmann már a cseheknél, lengyeleknél is régen megfigyelt).26 Hol van mindebben а таг felfogásbeli tendencia? íme tömören: Steinacker szerint „Zwischeneuropa" térségében, ahol 16 kisebb-nagyobb nép él, csak soknémzetiségú államalakulat lehetséges. Hogy milyen, azt nem részletezi, csak arra utal, hogy Magyarország teljes függetlenségben nem tudott megállni, szüksége volt nagyhatalomhoz-tartozásra (Zugehörigkeit), továbbá panaszkodik (az emigráns sajtó alapján,26 a hazai irodalom számára nem létezik), hogy a magyarok nem tanultak, ma is naciona-J0 E sorok leírása után látott napvilágot Horváth Károly sok jó megfigyelést tartalmazó tanulmánya: Széchenyi és a magyar romantika. Irodalomtörténeti Közlemények 1961, 1. sz., 1—18. 1., amely már utal arra, hogy Széchenyit nem lehet-a reakciós romantikával összekapcsolni, „de annál inkább az európai romantikának azzal az ágával, mely a kor szabadelvű és demokratikus törekvéseinek adott lendületet, amely főként 1830-tól kezdve a vezető irányzat, «lsősorban az irodalom és a művészetek területén". Horváth főleg Széchenyi hatását vizsgálja a magyar irodalomban kibontakozó nemzeti romanticizmus második szakaszára (Kölcsey, Vörösmarty, Bajza). A Széchenyi—Vörösmarty kapcsolatra ld. Tóth Dezső : Vörösmarty Mihály. Bpest. 1957. Széchenyi eszméinek felbukkanását a Szózatban filológiai eszközökkel állapítja meg Korompay Bertalan: A „Szózat" eszmevilágához. Irodalomtörténet, 1958, 3—4. sz. " Vö. F. Baldensperger : Le Grand Schisme de 1830: Romantisme et Jeune Europe. Revue de Littérature comparée 1930. " E sorokat Byron : The Irish Avatar (1821) с. verséből fordítottuk. A vers politikai jelentésére ld. R. W Seton-Watson : Britain in Europe, 1789—1914. Cambridge. 1938, 69. 1. Spread, spread for Vitellius the royal repast. Till the gluttonous despot be stuff'd to the gorge And the roar of the drunkards proclaim him at last The fourth of the fools and oppressors called „George". "Naplók. I. 69. 1. " Pl. hogy a magyar az egyetlen „turáni" ( 1) nép, amely az ázsiai vándorpásztorok közül Európába került, s ezért nem tud a szorongástól ill. annak kompenzálásától szabadulni ( !?). ю Bulletin de l'Europe orientale, 1929, 231. 1. !s Amelyet F. Wagner bírálata szerint hibásan idéz. Journal of Central European Affairs XX:1960, 3. sz. 318. 1.
