Századok – 1962

Történeti irodalom - Széchenyi az újabb külföldi irodalomban (Ism. Kosáry Domokos) 275

276 TÖRTÉNETI IRODALOM 276 nagyvilág közönyében. Csalódnék azonban az olvasó, ha azt hinné, hogy egyszerűen egy konzerválódott, korábbi világba pillanthat vissza. Mindenkinek a inában kell élnie. S ezek az írások is, mivel úgy látszik valaminő saját, önálló kezdeményezésű keletközépeurópai történeti koncepciót nem alakíthattak ki, akarva-akaratlan az odakint jelentkező főbb tendenciák valamelyikének áramlásába kerültek. I Amennyire tájékozva vagyunk: a legkevesebben talán a német (s részben osztrák) „délkelet-kutatás" (Südostforschung) azon, München körül csoportosuló ágához csatlakoztak, amellyel elsőnek szeretnénk e főbb tendenciák közül az alábbiak során röviden foglalkozni. Ennek az iránynak külön folyóirata van, a Südostforschungen, amelyet Fritz Valjavec szervezett újjá a második világháború után ős irányított a közelmúltban bekövetkezett haláláig. Valjavec nevét még a harmincas évekből ismerjük: a német „kultúrhatás" ós „kultúrlejtő" tájékozott, de elfogult vizsgálója volt, akkoriban, amidőn a Südost-kutatás a hitleri birodalom délkelet felé irányuló uralmi igényeinek igazolását szolgálta. Hogy e lap az évforduló alkalmából foglalkozik-e majd Széchenyivel, és ha igen, miképpen, arra most nem tudunk válaszolni, mert 1960-as évfolyama úgy látszik még nem jelent meg, vagy legalábbis e sorok leírásáig nem érkezett még meg Magyarországra.* Van azonban a münchenieknek más kiadványuk is, így a délkeleteurópai német „népcsoportok" múltjával foglalkozó, Fritz Valjavec és Harold Steinacker (innsbrucki osztrák egyetemi tanár) szerkesztésében indult Südostdeutsches Archiv, valamint egy könyvsorozat, amelyet ugyancsak Münchenben és Steinacker szerkesztésében indítóit el a Südostdeutsche Historische Kommission (Délkelet-német Történeti Bizottság).2 E Bizottság 1958 őszén tartott első ülésszakát a magyarországi nemzetiségi probléma történetének szentelte, az itt elhangzott előadásokat pedig közzétette a könyvsorozat 3. kötetében. Az első előadást az osztrák Friedrich Walter tartotta, a XVIII. századi osztrák központi igazgatás történetének ismert szakértője, Bécs „délkeleti politikájáról".3 A másodikat, amely a Széchenyi-kérdést is közelről érinti, Harold Steinacker „a magyar nacionalizmus lényegéről".4 A mai magyar történész szinte elfogódottan olvashatja e nevet a nem kis igényű cím alatt; mintha egyszerre találkoznék a mával és régmúlttal. Több mint fél évszázada annak, hogy Steinacker magyar vonatkozásban az irodalmi vita porondjára lépett, és e sok évtized, mint emberi és szerzői teljesítmény, még akkor is illően méltánylandó, ha álláspontjával nem értünk egyet, — a maival sokkal kevésbé, mint a fél évszázad előttivel. А XX. század elején ugyanis sok tekintetben valóban igaza volt, amikor a Timon-féle, már akkor ijesztően elavult, félfeudális magyar jogtörténeti iskolát bírálta,6 az ősi, változatlan és különleges unikumként egyedülálló magyar alkotmányról táplált illúziókat.6

Igaz, Szekfű szerint7

Steinacker már akkor sem volt hajlandó meglátni, hogy Timon mégsem volt azonos az egész magyar jogtörténettel, hogy tőle elforduló nézetek is kezdtek megjelenni. Sokkal meglepőbb azonban, hogy úgy látszik mindmáig nem vette észre: mily régen lezajlott, mily végérvényesen eldőlt e kérdésben az ütközet, és hol, mily messze jár ettől azóta mai kutatásunk, Steinacker ugyanis mostani tanulmányában a szerinte ma is élő magyar „dogmák" közt emlegeti, rosszallólag, az ősi alkotmány fikcióját. Félünk: az Űj Zrínyiász álomból serkent hőse nem kereste hiábavalóbban Szolimán rég letűnt ködképét, mint ő Timon Ákosét mai jogtörténészeink között. Mindebbe persze nem ereszkedhetünk itt bele közelebbről, mint ahogy annak a harmincas években nagy figyelmet keltett munkának8 bírálatába sem, amelyben Steinacker a Habsburg-monarchia nemzetiségi problémájának történeti feltételeiről adott áttekintést, határozott vonalakkal, ós — hozzátehetjük — a német kultúrlejtő (Kulturgefälle) elmélet tömör összefoglalásával, amelyben az akkor felvirágzó Südost-* F. Walter—Я. Steinacker: Die Nationalitätenfrage im alten Ungarn und die Südostpolitik Wiens. München. 1959. * Friedrich Walter : Die Wiener Südostpolitik im Spiegel der Geschichte der zentralen Verwaltung. I. m. 7—28. 1. ' Harold Steinacker : Das Wesen des madjarischen Nationalismus. 29—67. 1. A kötet harmadik darabja nem ilyen előadás, hanem bécsi levéltári anyagon épiilő tanulmány ugyancsak F. Walter tollából: Von Windischgrätz über Weiden zu Haynau. Wiener Regierung und Armee-Oberkommando in Ungarn, 1849/50. — I. m. 68—161. 1. 6 //. Steinacker : Ober Stand und Aufgaben der ungarischen Verfassungsgeschichte. Mitteilungen des Instituts für österreichische Geschichtsforschung. 1907. e Timon Ákos : Magyar alkotmány- és jogtörténet. Bpest. 1902. ' Szekfű Gyula : A magyar állam életrajza. Bpest. é. n. 229. 1. * H. Steinacker : Die geschichtlichen Voraussetzungen des österreichischen Nationalitätenproblems und seine Entwicklung bis 1867. (Á K. G. Hugelmann által szerkesztett kötetben: Das Nationalitätenrecht des alten Österreichs. Bécs. 1934). Az id. hely: 9. 1. * Minthogy a jelen cikk még 1961 tavaszán készült a szerkesztőség felkérésére, az azóta esetleg beérkezett újabb anyagot már nem értékesíthette.