Századok – 1962

Történeti irodalom - Hevesi Gyula: Szociális termelés. A Tanácsköztársaság iparpolitikája (Ism. Mészáros Károly) 268

268 TÖRTÉNETI IRODALOM 268 trónörökössel folytatott beszélgetésében kikelt egyes német professzorok és hírlapok tapintatlansága ellen, akik a magyarországi németek elnyomatása miatt siránkoztak. S ha Bismarcknak más helyen barátságtalan nyilatkozatai is voltak egyes magyar megnyi'atkozásokkal kapcsolatban, említett nézeteit ismételten kifejezésre juttatta. Különösen vonatkozik ez a dualizmus melletti nyilatkozataira, éppen egyes honfitársaival és egyes magyarországi német csoportokkal szemben. Végül Tokody munkájának utolsó fejezetét kell megemlíteni, amelyben az „Alldeutscher Verband" első világháború alatti terveit ismerteti. Ebből a cikkből világlik ki talán a legjobban az a teljes politikai elvakultság, amely a Szövetség legfőbb jellemzője volt, s amely a Szövetség egyre sötétedő árnyékában is a legirreálisabb célok után futott. Tagadhatatlan persze, hogy ugyanekkor éppen ezek a célok segítették hozzá az Alldeutsch-mozgalmat, hogy szinte időtlenül túlélve a katonai vereséget és a forradalmakat, átmentse magát a német fasizmusba, hogy végül is a második világháborúba torkollva érje el léte méltó befejezését. Tokody dolgozatát elismerés illeti, hogy ezt a „fejlődési" fonalat helyesen megrajzolta. GONDA IMBE HEVESI GYULA: SZOCIÁLIS TERMELÉS. A TANÁCSKÖZTÁRSASÁG IPARPOLITIKÁJA (Budapest, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. 1959. 230 I.) Az első magyar proletárdiktatúra 40. évfordulójára jelent meg az előttünk fekvő munka. Különös varázst ad e könyvnek s érdeklődésünket fokozza az a tény, hogy szerzője nemcsak kiemelkedő tudós, de a tárgyalt történelmi események cselekvő részese, szemtanúja volt. A könyv olvasása közben szinte magunk előtt látjuk az akkor még fiatal kommunista mérnököt népbiztostársaival együtt s a történelemformáló hős ipari proletariátust. Az első világháború óriási embervesztesége, a gazdasági eszközök pusztulása, a nyersanyagok éveken át tartó hiányos felszínrehozatala teljes anarchiába döntötte az ipari termelést. A feneketlen nyomorba süllyedt ipari proletariátus nem tudta és nem akarta újra kezdeni a termelő munkát a kapitalista viszonyok között. Magyarországon 1918-ban 4,4 millió tonnával volt kevesebb a kibányászott szén mennyisége, mint 1913-ban. A széntermelés ezzel a háború előtti 57% -ára zuhant. A szénhiány 1918 decemberében oly nyomasztóan nehezedett az országra, hogy ennek leküzdésére kivételes intézkedéseket kellett óletbelóptetni. A gáz- és villanyfogyasztást korlátozták, a vasútforgalom erősen csökkent, sőt karácsonykor a személyforgalom egy egész héten át szünetelt. A széntermelés 1919 első hónapjaiban tovább esett. A vastermelós 1917-re a háború előtti 1913-as színvonal 72%-ára esett vissza. A cukortermelés 6 millió q-ról, 1,6 millió q-ra esett vissza a világháború alatt. A könynyűipar, amely nagyrészt külföldi nyersanyaggal dolgozott, a készletek elfogyása után csak minimális nyersanyaghoz jutott. Ilyen viszonyok között a termelőeszközök köztulajdonbavételótől, a szocializmus megvalósításától lehetett várni azt, hogy megszünteti a termelés anarchiáját, további zuhanását s visszaadja a proletariátus hitét ós elveszett munkakedvét is. A Tanácskormány 1919. március 21-én a világforradalom bekövetkezésének jogos várása alapján, a gazdasági, szociális ós kulturális építés gigantikus terveivel lépett a történelmi színre. A „Mindenkihez !" címzett kiáltvány messzehangzó szóval jelenti be: „Magyarország Tanácsköztársasággá alakul. A Forradalmi Kormányzótanács haladéktalanul megkezdi a nagy alkotások sorozatát a szocializmus, a kommunizmus előkészítésére és megvalósítására." A március 21-ét követő napokban a Tanácsköztársaság állami tulajdonba vette a nagyüzemeket, bányákat, bankokat, nagybirtokokat, s ezzel Magyarországon először valósult meg a szocialista gazdasági rendszer. A jelentősebb termelőeszközök, ipari-, bánya- és közlekedési eszközök köztulajdonbavételéről a Forradalmi Kormányzótanács 1919. március 26-án kelt IX. számú rendelete intézkedik. Fenti rendelet nem az összes, hanem csak a húsz munkásnál többet foglalkoztató, tehát a kisüzem kereteit meghaladó ipari, bánya- és közlekedési üzemek köztulajdonba vételét mondja ki. A köztulajdonba vett üzemek vezetésére a tanácskormány termelési biztosokat nevezett ki.