Századok – 1962

Történeti irodalom - Budapest régiségei (Ism. Györffy György) 248

254 TÖRTÉNETI IRODALOM 254 gyártó üzem. A műhelyt olasz szakemberek hozták létre; a festett padlótéglatöredékeknek a Corvina díszítményeket utánzó rajza azonban rávilágít, hogy a mintakincs Budán alakult ki. Itt gyártották azon ónmázas edényeket, melyeknek egy fajtája „ongaresca" néven Itáliában is elterjedt, továbbá az ónmázas kályhacsempék változatos díszítésű fajtáit. A budai műhelyben kereshetjük forrását annak a Bécs számára dolgozó műhelynek, melynek alkotásai Bécs elfoglalása (1485) után itt tűnnek fel. A Stephansdom tarka mázas tetőzetét írott adatok szerint is Mátyás készíttette, de erre vezethetők vissza a sekrestye régi kályhacsempói is. A műhely felbomlása után a vezető mester Ausztriába tette át szókhelyét, kisebb mesterek azonban Magyarországon működtek tovább. Monografikus jellegű átfogó tanulmány Holl Imre „Középkori kályhacsempék Magyarországon I. Az udvari központok műhelyei ós hatásuk a vidéki fazekasságra (XIV. század —XV. század közepe)" c. dolgozata (XIX. 211 — 300). A szemeskályhák első emlékei Európában és Magyarországon a XIV. századra esnek. Hazánkban először királyi épületekben jelentkeznek (Buda, Visegrád, Pest). Ezek s a gazdag Zsigmond-kori és XV. századi lovagalakos csempeanyag alapján Holl Imrének sikerült a hazai kályhacsempe fejlődésében pontosan datált típuscsoportokat megállapítani, ami hozzásegít a kályhacsempék országos datálásához, s ezzel egy újabb kronológiai fogódzópontot nyújt a középkori régészek ós építészet-történészek számára. Megállapítható a budai kályhakószítés kisugárzása nyugatra is. E témakörhöz kapcsolódik Bertalan Vümosné „Groteszk díszítésű faenzai tál a budai várból" e. anyagközlése (XVII. 241 — 245), mely egy XVI. századeleji faenzai készítmény budai felbukkanását adja hírül. A művészettörténeti kutatást egészíti ki Duma György két technológiai elemzése: „Középkori figurális padlótégla vizsgálata" (XVII. 331 — 352) és „Középkori mázas kerámiák vizsgálata. I. V. László-kori kályhacsempe-csoport" (XVIII. 565 — 586). Az utóbbi tanulmányban mutatja ki a szerző, hogy a vizsgált darabok aranyozási eljárása a kerámia történetében eddig ismeretlen eljárással, laparanynak az ólmos máz felületére történő beégetésével történt. A XV. század második felében elterjedt szakállas puskáknak egy a budai várásatások alkalmával előkerült példányát vizsgálja nagy összehasonlító anyag alapján Kozák Károly „A Budapesti Történeti Múzeum-Vármúzeum vasnyelű szakállas puskája" c. cikkében (XIX. 205-211). Darabunkat 1526-ra datálja. A Jagello-kor gazdaságtörténetének fontos oldalát világítja meg Kubínyi András: „Budai kereskedők udvari szállításai a Jagello-korban" c. tanulmánya (XIX. 99—119). Megállapítja, hogy a XV —XVI. század fordulóján a fővárosban viszonylag tőkeerős polgárság élt. Ezek részben olaszok, akik főleg olasz szövettel kereskedtek (az olasz külkereskedelem ez idő tájt a nyugatinak 1/3-át tette ki !), részben német cégek megbízottai, amely mellett kezdett megerősödni a helyi kereskedelmi tőke. Érdekesen világítja meg az udvari szállítás módozatait; a készpénzzel ritkán rendelkező kincstár a kereskedőknek a kincstári jövedelmi forrásokhoz (pl. vidéki városokhoz) adott utalványokkal fizetett. Buda szomorú napjai elevenednek meg azon feliratokban, melyeket Kubínyi András tett közzé „Rabok feliratai a budai Csonka-toronyban" címen (XVIÏI. 519 — 525). Az ásatások során a torony alsó falain 4 latin nyelvű felirat lett láthatóvá; az első 1541-ből, a többi datálatlan, de a török megszállás idejére tehető. íróik rabságban sínylődő magyarok voltak. A törökkori építészet három emlékét vizsgálja Gerö Győző cikkeiben. „Adatok a budai vár törökkori építészetéhez. A Fehérvári rondella építéstörténete" c. tanulmányában (XVII. 261 — 278) kimutatja, hogy az ún. Fehérvári rondella ma is ártó belső alakja 1572—1598 között épült Szokollu Musztafa idejében. A ráépített külső nagy rondellát Kászim pasa fejezte be 1668-ban, amiről török feliratos emlékkő is maradt fenn. A múlt század végén e műemléket lebontották. — „Цо1 állott a budai Kücsük dzsámi?" c. cikkében (XIX. 215 — 219) a Marsigli hagyatékában talált térképen levő Kücsük dzsámit, mely azonos az Aga meszdzsidi vagy Kapu agaszi néven ismert mecsettel, a Fehérvári rondella közelében állott Szent Zsigmond templomból átalakított mecsettel azonosítja. — „A törökkori Király fürdő. Kakás Kapu fürdője" c. dolgozatában (XVIII. 587 — 599) a nemrégen pompásan helyreállított Király fürdő történetét nyújtja. A fürdőt állítólag Szokollu Musztafa építtette; 1600 körüli ábrázoláson mindenesetre már szerepel. Ettől kezdve napjainkig használatban van. Gerő a nemrég folyó átépítési munkák során olyan megfigyeléseket tett, amelyekből a fürdő török- és barokk-kori építéstörtónetére fény derül. Ugyancsak a törökkori Buda életére vet fényt Scheiber Sándor „Zsidó sírkövek Budáról a török hódoltság korából" (XVIII. 501 — 518) c. közleménye. A zsidók török-