Századok – 1962

Tanulmányok - Révész Imre: Comenius unokája 1

18 RÉVÉSZ IMIÎE lású tervezgetéseikbe is. Fejlett közéleti ambieiójú embereknél — amilyen volt kétségtelenül Jablonski is — ehhez még az járul, hogy mivel papi tevékenységük egymagában nem ácl elég teret túltengő becsvágyuk kielégítésére, egyre jobban belévetik magukat a világi politikába, ahol azután az előbb említett gátlások miatt nagyon könnyen követhetnek el hibás lépéseket. Jablonskit is így vitte egyszer majdnem végzetes tévútra egyrészt politikai szereplésvágya, másrészt papos jóhiszeműsége. Ezt a dolgot azért kell itt végezetül megemlítenünk, mert Rákóczihoz fűződő magyar kapcsolataiból következett. A berlini udvar kedves papja kicsi híján áldozata lett a magyar ügyért vállalt becsületes fáradozásainak, amelyek révén egy nagystílű magyar kalandornak került a hálójába. Ez a kalandor a fiatal Klement János Mihály volt, Rákóczinak egyik legtehetségesebb, de egyben — Brenner Domokos apáttal és Kökényesdi (Vetési) Lászlóval együtt — egyik legjellemtelenebb diplomatája. A rendkívül eszes, sokoldalú képességű, megnyerő fellépésű ember, aki 31 éves korában már be is végezte fényesnek indult pályafutását (a nagyon megérdemelt akasztófán 1720), Rákóczitól egész sor nagyfontosságú, sőt kényes diplomáciai megbízatást kapott. Még az utrechti béketárgyalások folyamán is ő próbálta képviselni — sikertelenül — az elbukott magyar ügyet. Ekkor azonban már látta, hogy a bujdosó fejedelem oldalán nem várhat további érvényesülést, és nem szerezheti meg azokat a nehéz pénzeket, amikre fényűző és pazarló életéhez szüksége volt. Ezért előbb Bécs, majd a szász választófejedelemség szolgálatába áll, mindkét helyt fontos adatokat szolgáltatva ki főképpen a magyar szabadságharc dolgaiból. De mind Savoyai Eugénnél, mind Flemming gróf szász főminiszt érnél hamar kitelik a becsülete, mert rájönnek, hogy adatai nem túlságosan megbízhatók, pénzzel pedig nem győzik. Ekkor egy hallatlanul vakmerő fordulattal felajánlja szolgálatait a berlini udvarnak, miután észrevette, hogy Bécs és Berlin fokozatosan elhidegülnek egymástól, sőt már komolyabb fajta súrlódások is kezdődnek köztük. Jablonskinak már régebben, még a Rákóczi-időkben megnyerte teljes bizalmát, egy fontos magyar érdekű diplomáciai kiküldetésben Jablonskival együtt járt Angliában. Az udvari főpap révén be tudja később fonni magát az igen egyszerű gondolkozású, csekély emberismeretű, a diplomácia szövevényeiben járatlan, de rabiátusságra annál hajlamosabb „káplárkirályt" is. Kohol egy merénylettervet, amelyet szerinte Savoyai Eugén és Flemming együtt főztek ki: a porosz királyt elraboltatják, elfoglalják Berlint, a kincstárt elragadják, s mialatt a királyt fogvatartják, a trónörököst a császár gyámsága alá helyezik. Belekever hazugságaiba egy csomó porosz udvari és katonai főméltóságot, úgyhogy a megrettent király már azt kezdi hinni, hogy csupa árulókkal és orgyilkosokkal van körülvéve. Klementet „fölfedezése" jutalmául érdemrenddel tünteti ki és pénzzel tömi — de ez itt is azzal kelti fel maga ellen a gyanút, hogy egyre több pénzt kíván. Az 1718. esztendő végére már annyira fölszaporodnak ellene a gyanújelek, hogy bebörtönzik. Másfél évig tart ügyében a hadbírósági eljárás, amelynek során egyrészt makacsul tagad, másrészt újabb meg újabb mesékkel bonyolítja az ügyet. A király féligmeddig még mindig hisz neki, annyira, hogy még egy igen súlyos diplomáciai baklövést is elkövet: magát Eugént és Flemminget szólítja fel, nyilatkozzanak, mennyiben igazak Klement állításai. Ezek — érthetőleg — sértő és megalázó modorban utasítják vissza az alaptalan gyanút, s miután a császárt és a szász választót is maguk mögött tudják, diplomáciai szakítást helyeznek kilátásba, ha Klement el nem