Századok – 1962

Tanulmányok - Révész Imre: Comenius unokája 1

16 RÉVÉSZ IMIÎE pai helyzetet) minél tovább húzódik a magyar háború, annál több ideje lesz a császárnak és szövetségeseinek a harctereken és a diplomáciában sikerekhez jutni az egyre gyöngülő franciával és annak egyre erőtelenebb szövetségeseivel szemben — és annál kevesebb lesz a lehetősége annak, hogy a magyarok a császári házzal előnyömek mondható feltételek alatt kössék meg a békét. Rákóczi és belső tanácsadói azonban, bármennyire értékelték a porosz udvar felől jövő információkat s különösen Jablonski személyes szolgálatait, a nemzeti függetlenség eszményére emelve szemüket és az I. Péter cárral kötött szövetség gyors helyzetfordító hatásában reménykedve, a végsőkig való kitartás mellett voltak. A porosz udvarnak és főpapjának jóindulata ennek ellenére sem fordult el a magyar ügytől. Az iránt ugyan Jablonskinak nem volt érzéke, hogy a magyar szabadságharc győzelme végsőleg a dolgozó, szenvedő és vérző, jogtalan magyarországi nép felemelkedésére is utat nyitott volna. Az egykori plebejus hitközösségből kinőtt udvari ember lelkébe egyfajta klerikális arisztokratizmus ivódott bele. Milyen szomorú — panaszkodott egyszer —, hogy Berlinből mindössze két református teológus készül a papi pályára, egy szabónak meg egy péknek a fia ! Mennyire más volna, mondja, a papi pálya megbecsültetése, hogyha Angliához hasonlóan nekünk is volnának nemcsak címzetes, hanem valóságos püspökeink ! Prédikációiban is félre nem érthető hangot ad gyökeres antidemokratizmusának: „Ein Volck ist ein vielköpfiges wildes Thier, schwer zu bändigen; ein unruhiges Meer, schwer im Zaum zu halten. Wann nicht Könige und Fürsten wären, wie könnte die Welt bestehen? Ein Mensch müste des andern Raub seyn, und in der Welt würde es gehen, wie in der Wüsten, allwo die stärckeren Raub-Thiere die schwächere fressen, oder wie in dem Meer, allwo die grössere Fische die kleinere verschlingen." Ezért is őszerinte a keresztény alattvalók egyik első és fő kötelessége uralkodóik iránt: „Gedult und Gelassenheit". A királyok tetteit és terveit a közembernek bírálni nem szabad: „Rebellion ein Laster sey, da Himmel und Erden zusammen treten, um es zu straffen, gleich wie dasselbe auch beyde Gott und Menschen verhasst ist." De egy kivétel mégis van: ,,so etwas geboten würde, was von Gott verboten ist, demnach wider das Gewissen lauffét", — amivel Jablonski a lelkiismereti és vallásszabadság érdekében való felkelést teszi igazolhatóvá. Ez volt a főmotívum — természetesen a Habsburg-ellenes udvari tendenciák folytonos erősödése mellett —, amiért a leginkább Jablonskin át megnyilvánuló porosz rokonszenv Rákóczi iránt jóidéig még a szabadságharc letörése után is kitartott. Előbb a vesztett magyar ügy sorsát mégegyszer megfordítani törekvő diplomáciai lépésekről, majd amikor ezek is kilátástalanoknak bizonyultak, személyes ügyeikről Rákóczi, Rákócziné, Ráday évekig tovább leveleztek vele. Rákóczi még a száműzetésből, Drinápolyból is írt neki levelet (1718 február) — levéltárának Gdanskból elhozására és biztonságba helyezésére pedig még előbb kérte. E sorok írásáig még nincsenek lezárva azok a kutatások, amelyek folyamán már eddig felszínre került egy különös ügy. A porosz udvar, nyilván elsősorban Jablonskitól, értesülve volt arról, hogy Rákóczit érdeklik a vallásegyesítési kísérletek, legalábbis addig a határig, amelyet maga a fejedelem főként a Jablonskihoz 1708. október 18-án írt nevezetes levelében körvonalazott: a világi hatalomra törő papuralmat, amely elsősorban a római katolikus egyházban grasszál, meg kellene szüntetni, mert ez a legfőbb akadálya a különböző felekezetbeli hívő lelkek egymáshoz közeledésének. Angol diplomáciai kölök-