Századok – 1962

Tanulmányok - Mérei Gyula: A „nemzetekfölötti állm” eszméje a nyugat-német és az osztrák burzsoá történetírásban (II. rész) 150

A ,, NEMZETEKFÖLÖTTI ÁLLAM" ESZMÉJE A BURZSOÁ TÖRTÉNETÍRÁSBAN 153 Barraclough nézeteinek lényegéhez nincs mit hozzátenni, hiszen az csak helyeselhető. A szovjet befolyásról alkotott felfogásán kétségtelenül megérzik a nyugati propagandának a hatása, amelynek nyomán úgy véli, hogy a népi demokráciák a szovjet hatalmi zónába tartoznak, függetlenségük tehát politikai és eszmei tekintetben csak formális. Ha azonban a szovjet befolyást úgy fogná fel, hogy a többi szocialista állam is a marxizmus—leninizmus elvi alapján áll és eszerint értelmezi a demokráciát, akkor ebben egyet is tudnánk érteni vele. „Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy azok, akik azon fáradoztak, hogy valamiféle középkori európai egység létezését bebizonyítsák — tapasztalataim alapján — rendszerint azért jártak el így, mert azt remélték, hogy történeti bizonyítékot tudnak teremteni egy különleges fajtájú európai egység számára. Meg akarták mutatni, hogy az erők bizonyos állapota ilyen vagy amolyan fajta egységnek természetes (és ezért kívánatos, logikus) következménye, amely egészen Nagy Károly koráig nyúlik vissza, ha ugyan nem messzebb !"5

2 1950 tavaszán a nyugat-német és az angol történészek oxfordi találkozóján, amelynek tárgya Nyugat-Európa kulturális egységének történeti igazolása volt, Barraclough minden kertelés nélkül rámutatott ennek a koncepciónak politikai hátterére. „Sok francia mondotta — hangzott érvelése —, hogy Európa véget-ér a Rajnánál és »a Rajnán innen élő« barbárokról beszélt. Nem egyszerű francia parasztok (ők aligha mondanának ilyesféle badarságot), hanem francia történészek és az Akadémia tagjai. És ma talán nem fejtenek ki hasonló tételt különös, zavaros célzásokkal Nagy Károlyra és I. Ottóra az Elbán túli területre vonatkozóan? És ez az állítás — úgy látszik — nem a helytálló történeti tényeken alapul, hanem azon, mennyire óhajtják, hogy Nyugat-Németország Éurópa köréhez csatlakozzék."5

3 1955-ben megjelent könyvében pedig ez olvasható e kérdésről: „A nyugat-európai kultúra egységének elmélete szervezett politikai erők eszközévé lett és politikai tartalommal telítődött; az a rendeltetése, hogy ideológiai elködösítésül szolgálion, amely mögött a »nyugati hagyományok« harcos fenntartói arra készülnek, hogy lőállásba vigyék az atombombatüzérséget."54 Barraclough egyetlen német történészt sem ismer, aki úgy nyúlna ehhez a kérdéshez, hogy ne tudná előre, mi lesz rá a válasz. Barraclough a tudományosság nevében emelt szót a történelem művelésének ilyenfajta módszerei ellen. Ezeknek a történészeknek számára ugyanis — írja — „nemzetük történelme, a történeti adatok csak támpontul szolgálnak tételeik alátámasztására. Kételkedem abban — folytatja —, hogy valaki is másként nyúlt volna ehhez a kérdéshez, mint az időszerű politika álláspontja szerint. Tovább is mehetek és kimondom, hogy ez olyan kérdés, amely csak akkor kerül a viták előterébe, ha a politikai helyzet nyilvánvaló .okot ad rá, s a problémát időszerűvé és fontossá teszi."55 Formai, külső hasonlóságok; történeti-társadalmi környezetből kiszakított, osztály tartalmától megtisztított szemléletmód; irracionális, természetfölötti és pszichológiai tényezők előtérbe tolása; minden törvényszerűség tagadása a történelmi folyamatban s a történelem menetét kiváló egyéniségek szabad elhatározásától, zseniális intuiciójától függővé tevő, tehát a történei-62

Ld. a 48. jegyzetet. 53

Uo. 54 History in a changing world. Idézi Hoffmann: id. cikk 1824. 1. 65 Die Einheit Europas stb. 99. 1. Idézi: Hoffmann: id. h. 1823. 1.