Századok – 1962

Tanulmányok - Révész Imre: Comenius unokája 1

COMENIUS UNOKÁJA 9 amely a bővülő természetismeret, a tudományos biblia- és dogmakritika meg a gyakorlati-etikus életfilozófia követelményeit eggyéforrasztotta a szűk és sötét vallásfelekezeti korlátok lebontásának követelésében. A felvilágosodásnak ez volt az első nagy frontáttörése — nehéz és hosszantartó harcok között — a középkor szellemi maradványaival szemben, amelyeket katolikusok és protestánsok jó ideig versengve őrizgettek, ápolgattak, védelmeztek. Jablonski azonban pap létére sem csak ezen az egy vonalon segítette elő a felvilágosodás érvényrejutását német földön. Leibnizcel összefogva, és a rendkívül önálló gondolkodású, minden felekezeti-dogmatikus korláton merészen felülemelkedő Sophie-Charlotte porosz királynénak (I. Frigyes második feleségének) hathatós pártfogása alatt Jablonski már 1698-tól kezdve szívósan buzgólkodik előbb egy asztronómiai obszervatórium, majd egy természettudományos „Sozietät" felállításán (1700). Ez bővül ki 1711-ben a későbbi „porosz királyi" berlini Akadémia ősévé, akkor már nemcsak természettudományi, hanem filológiai osztállyal is (különösen tekintettel a keleti nyelvészetre). Európában ez volt a legelső olyan legmagasabb szintű tudományos munkaközösség, amely egyazon szervezetben ölelte fel a természeti és a filológikus tudományokat— kétségen kívül a Comenius „pansophikus" elgondolásainak és a leibnizi világharmónia-eszménynek hatása alatt. Jablonski nagy odaadással és fáradhatatlan energiával munkálkodott az Akadémia megalapozásán és fejlesztésén. Kezdettől fogva alelnöke volt, s mint ilyen Leibniznek, az első elnöknek hűséges munkatársa, majd 1733-tól az elnöki székben második utóda. Leibniz gyakori távollétei alatt tulajdonképpen már eleitől ő biztosította a folytonosságot a fiatal intézmény vezetésében. Az akadémiai gondolattal végképpen nem rokonszenvező „káplár-király", I. Frigyes Vilmos uralma idején akárhányszor a teljes elsorvadástól vagy épp feloszlatástól kellett a maga ritka szívósságával és ügyességével megmentenie életének ezt a legmaradandóbb alkotását. Hogy az uralkodói ellenszenvet s az Akadémia ellen folyvást intrikáló udvari körök aknamunkáját kivédhesse, a király durva szeszélyeinek néha annyira deferált — különösen az igen szűk marokkal mért anyagi ellátmányok kérdésében —, hogy emiatt egyidőre, szerencsére nem véglegesen, még Leibnizcel is megromlott a viszonyuk. Az univerzális szellemű és már akkor európai nevű, önérzetes nagy filozófus szolgaiságnak érezte az udvari pap túlzott lojalitását, ami miatt neki (Leibniznek) még érzékeny anyagi károsodást is kellett szenvednie. Ettől a kellemetlen epizódtól eltekintve, Jablonskinak az európai művelődés történetében a legnagyobb érdeme kétségtelenül a beriini Akadémia alapításához fűződik. Ebben a világtekintélyre emelkedett tudós testületben, a reakciós porosz állameszmének, majd a német birodalmi expanziós törekvéseknek való gyakori hódolás mellett is, minden nemzedékben akadtak olyan tudományos egyéniségek, akik a természeti, a filológiai meg a társadalmi-történelmi tudományok terén valóban nagyot alkottak és korukhoz képest haladó gondolatokat képviseltek. IV Tudományos érdeklődésének sokoldalúsága mellett is érthető, hogy elsősorban a bibliával összefüggő nyelvészeti és művelődéstörténeti tanulmányok foglalkoztatták az udvari „első prédikátort". Korának jelesebb sémi filológusai közé tartozott. Még egyházi beszédeiben is első renden a filológiai anyag a figyelemre méltó: az alapul vett bibliai igéknek nyelvi boncolása és történelmi