Századok – 1962
Tanulmányok - Berend T. Iván: A stabilizáció megvédése és a tőkekisajátítás „száraz”; államkapitalista útja Magyarországon (1946–47) 98
122 BEBEND T. IVÁN A vámmentes nyersanyagok korábbi forgalmiadómentességével szemben 20%-ig terjedő vámforgalmiadót írtak elő stb. Az árszínvonal emelésének megakadályozása tehát együttjárt a vállalatok nagyarányú megterhelésével. Ebben a helyzetben nem tekinthetjük egyszerű síránkozásnak a Gyáriparosok Országos Szövetsége elnökének, Fellner Pálnak a GYOSZ 1947 júniusi közgyűlésén megnyitó beszédében mondottakat: „Ügyszólván naponként raknak részben a kormány, részben az adott viszonyok új és új terheket az ipari termelés roskadozó vállaira, amelyek a páratlanul súlyos adóterheken felül további oly megterhelést jelentenek, amelyek kifelé az ipari árakban jutnak kifejezésre, de amelyek tekintetében az ipar csak pénzberzedő a kincstár részére. Számításaink szerint ma már az ipari árszint 35 —65%-a ilyen természetű kiadás."7 4 Ha a GYOSZ által készített számítások „hivatalból" túlzásokat is tartalmaztak, hogy a gyárak helyzetét kedvezőtlenebbnek tüntessék fel a valóságnál, a valóságnak mindenképpen megfelel, hogy a tőkés rentabilitás szempontjai számos esetben nem juthattak érvényre. Sok gyár, egész iparágak, lényegében a gyáripar legnagyobb hányada a pénzhiány, hitelmegszorítás, kötött árszint és nagy terhek szétfeszíthetetlen gyűrűjébe szorult, s részben deficitessé is vált. A belső tőkefelhalmozás lehetetlensége folytán a vállalatok nagy része felélte készleteit, a hitelek szerzésével kísérelte meg fellépő pénzügyi nehézségeinek áthidalását. A legnagyobb vezető nehézipari vállalatok — közöttük a Weiss Manfréd Művek, a Rimamurányi Vasmű, a Ganz — anyagkészletei 1946 végére 45 millió forinttal csökkentek, ugyanakkor csupán az anyagszállítókkal àzemben 62 millió forinttal eladósodtak.75 A Hofherr-gyár helyzetét alapjában meghatározta, hogy a stabilizáció alkalmával a mezőgazdasági gépek árait az 1939. VIII. 26-i rögzített árakhoz képest 4,65, illetve 4,35-ös szorzószámmal állapították meg, a kalkuláció felülvizsgálat után azonban 1946 decemberében 3,5 illetve 3,72-es szorzószámot írtak elő. „Már bizonyítottuk — írta a gyár vezetősége a Hitelbankhoz intézett levelében —, hogy a 4,6 szorzóval történő gyártás és a 3,5-ös eladási szorzó azt jelenti, hogy csak 46 millió forintos évi termelésnél 11 millió forint lesz a ráfizetésünk, mely jóslatunk. .. teljes egészében be is igazolódik."7 6 A szorzószámok mesterséges alacsonyan tartására, pontosabban az érvényben levő szorzószámok irrealitására utal, hogy később a vállalatok állami kézre kerülését követően 1948 nyarán a Nehézipari Központ lépett fel a traktor- és traktoralkatrészek árának megállapításánál alkalmazott 3,5-es szorzószám felemeléséért, 5-ös szorzószám megállapításáért. A mezőgazdasági gépek árát 1948-ban végül is 4,5 és 4,2-es szorzószámokkal állapították meg.7 7 Az ármegállapításból adódó helyzetet a gyár újabb és újabb hitelek igénybevételével ellensúlyozta. 1947 nyarára, amikor a gyár újabb 2 millió forintos hitelkérelmet nyújtott be a Nemzeti Bankhoz, a Hitelbank által készített feljegyzés szerint: „A vállalat pénzügyi helyzete rendkívül súlyos és a vezetőség már erre a hétre is kritikus helyzet beállásával számolt."7 8 1947. április 30-tól szeptember végéig a Hofherr gyár 74 Két beszéd. Bpest. 1947. G-7 oldala. A GYOSZ 1947. jún. 12-i közgyűlésén elhangzott elnöki megnyitóbeszéd. 76 M. G. I. 54. sz. helyzetjelentése. 120. 1. 76 K. G. L. Hitelbank. 273. es. A Hofherr-gyár 1947. aug. 2-i levele a Hitelbankhoz -77 O. Á. Irattára. 15. es. 1-110. A NIK traktorok és traktoreszközők szorzószámának felemelésére irányuló kérelme; 113 010/1948. Ip. M. sz. rendelet. 78 K. G. L. Hitelbank 273. es. A Hofherr-gyár 1947. aug. 26-i feljegyzése.
