Századok – 1962
Tanulmányok - Berend T. Iván: A stabilizáció megvédése és a tőkekisajátítás „száraz”; államkapitalista útja Magyarországon (1946–47) 98
A STABILIZÁCIÓ MEGVÉDÉSE ÉS A TÖKEKISAJÁTÍTÁS „SZÁKAZ" ÍJTJA 123 eladósodása 10 millió forinttal emelkedett, „...mely elsősorban az önköltségek alatt megállapított eladási árakra vezethető vissza".7 9 Egy néhány héttel később keltezett feljegyzés pedig arról ad számot, hogy „a hiteleknek visszafizetése — még csak részben is — egyelőre kilátástalannak látszik".8 0 A legkülönbözőbb egyéb iparágak helyzete is hasonlóan alakult. A Neményi testvérek papírgyára r.t., az ország legnagyobb papíripari vállalata esetében „a hatóságilag megállapított papírárak — mint eddig — most sem fedezik a termelési költségeket. Ennek következtében a vállalat továbbra is folyamatos veszteséggel dolgozik. E veszteség kb. a brutto forgalom 20%-ára tehető".81 A Neményi-papírgyár helyzete az egész iparágra jellemző volt. „Rentabilitás tekintetében a gyárak helyzete katasztrofálisnak mondható. Az ármegállapításnál a nyersanyagok ára a tényleges beszerzési árnál mintegy 40%-kal alacsonyabban vétetett figyelembe, úgyhogy a vállalatok, amelyek az alacsony kapacitáskihasználás folytán amúgy is kedvezőtlen helyzetben vannak, hónapról-hónapra súlyos mértékben fizetnek rá az eladásokra."8 2 A magasabb nyersanyagárak, s különösen azok jelentős világpiaci áremelkedésének figyelmen kívül hagyása az összes, külföldi nyersanyaggal dolgozó iparágat a legerőteljesebben érintette. A külföldről importált műselyemfonalért pl. 4,9 dollárt kellett fizetni, ugyanezen mennyiség hazai hivatalos ára azonban csak 34 forint volt — holott a .hivatalos átszámítás mellett mintegy 55 forint adódott volna —, s az árkalkulációba csak a belföldi ár, s nem a tényleges kiadás költségeit engedték beszámítani.83 Nem volt azonban előnyösebb a hazai nyersanyagok feldolgozása sem. A belföldi juhtenyésztés ösztönzése érdekében pl. 1947 tavaszán az új nyírású gyapjú árát — ún. zsíros kilogrammonként — 11 forintban állapították meg, ami 58%-os áremelést jelentett. Az áremelést azonban a gyapjúcikkek árkalkulációjánál csak részben engedélyezték, s így a nyersanyag árának emelkedése csak részben hárult a fogyasztókra, másik része viszont a gyárakat terhelte.84 Ugyanez vonatkozott a len- és kenderipari vállalatokra is. A Linum lenfonó- és szövőipar rt., a Pannónia kender- és lenipar rt. és a Szombathelyi kender- és lengyár rt. üzletmenetét 1947 első félévében jelentős veszteségek jellemezték. „A veszteség vizsgálata alkalmával megállapítást nyert, hogy annak oka az Anyag- és Árhivatal rossz ármegállapításában található. Ennek helyesbítése érdekében a vállalatok, sőt az egész szakma már hónapok óta eredménytelen küzdelmet folytatott."8 5 A téglagyárak helyzetéről pedig 1947 januárjában a következőket állapították meg: „A téglagyárak anyagi helyzete általában igen rossz. Az árszínvonal megállapítása igen alacsonyan történt, úgy, hogy a téglagyártmányok előállítása jelentékeny veszteséggel történik, de hasznot a cserépnél sem lehet elérni. A gyárak ennek következtében kivétel nélkül eladósodtak és nemcsak, hogy beruházni nem tudtak, de a munkabért és a 79 K. G. L. Hitelbank 252. es. Jelentés a Hofherr —Schrantz r. t.-ról az 1947. ápr. 30-tól szept. 27-ig terjedő időszakra vonatkozóan. 1947. szept. 26. 80 K. G. L. Hitelbank. 273. es. 1947. okt. 17. 81 K. G. L. Hitelbank. 252. es. Igazgatósági ülésre készített jelentések vállalatok helyzetéről. 1947. szept. 24. 82 K. G. L. Hitelbank. 252. cs. 83 K. G. L. Hitelbank. 252. es. Végrehajtóbiz. ülésre készített jelentések. 1946. okt. 28. 84 O. Á. Irattára. 10. es. X-4. A Textil GYOSZ 1947. ápr. 28-i levele. 85 K. G. L. Hitelbank 252. es. Igazgatósági ülésre készített jelentések vállalatok helyzetéről. 1947. szept. 24.
