Századok – 1962
Tanulmányok - Berend T. Iván: A stabilizáció megvédése és a tőkekisajátítás „száraz”; államkapitalista útja Magyarországon (1946–47) 98
120 BEBEND T. IVÁN az egész évre tervezettnél.6 8 A stabilizáció nagy sikerét jelentette, hogy a költségvetésben előirányzott 2,45 milliárd forint közigazgatási bevétellel69 szemben végül is 3,84 milliárddal, közel 54%-kal több bevétellel zárult a költségvetési év. Ez egyben azt eredményezte, hogy a tulajdonképpeni állami közigazgatás 1946—47-re előirányzott 257 milliós deficitje helyett — a kiadások előirányzatát is túllépték, de csak 30%-kal — 175 millió forint felesleg jelentkezett ! A költségvetési bevételek azonban csak azért alakultak ily kedvezően, mert lehetőség nyílt ún. egyszeri bevételek szerzésére, amelyek pl. többek között a Nemzeti Bank aranykészletének felértékeléséből származtak. De nem kis szerepet játszottak a várakozást felülmúló adóbevételek sem. Az adóbevételeknek még az előirányzottnál is jóval nagyobi) emelkedése elsősorban a két legfőbb adónem, az egyenes- és forgalmiadó jövedelmek növekedésére alapozódott. Ezen adóbevételek jelentősen meghaladták a háború előtti évek hasonló bevételeit. Az egyenes adók — forintban számítva — 768,1 milliós összege közel 200 millióval haladta meg az 1937 —38-as költségvetési év egyenesadó bevételeit. A forgalmi adó esetében a többlet közel félmilliárd forintra rúgott ! Az összes népesség alapján számított fejátlagot alapul véve 1946—47-ben az egyenesadóbevételek 28, a forgalmiadó jövedelmek pedig 75%-kal haladták meg az 1937 — 38. évi szintet.7 0 Mindez természetesen a lakosság fokozott adómegterhelését jelentette. Az adatok vizsgálata után bizonyos mértékig meglepő lehet, hogy a forgalmi adók terhe jóval nagyobb mértékben emelkedett, mint az egyenes adóké. Ez látszólag ellentétes a felszabadulás utáni évek gazdaságpolitikájának tendenciájával, hiszen a forgalmi adók általában a fogyasztótömegeket, az egyenes adók pedig elsősorban a vagyonos osztályokat terhelik. Az egyenes adók növelésére azonban az adott helyzetben kevesebb lehetőség adódott. A nagybirtok felszámolása után az egyenesadók egyik legdöntőbb tételének, a földadóknak emelése a parasztságot sújtotta volna, ami a mezőgazdaság talpraállásával s általában a munkás-paraszt államhatalom jellegével ellentétes, s járhatatlan útnak tekinthető. 1946 augusztus és 1947 május között az egyenesadóbevételeknek csupán kereken 10 %-át tették ki a földadók. Ez a körülmény már eleve szűk határt szabott az egyenesadók növelésének. A legnagyobb tételt, már ti. az egyenesadókon belül, az úgynevezett együttesen kezelt adók képezték, melyek öt — együttesen kivetett és behajtott — egyenesadónemet, a ház-, kereseti-, társulati-, vagyon- és jövedelemtöbbletadót foglalták magukban.71 Ezeknek emelésére már a stabilizáció után fontos lépések történtek. A házadó összegét megnövelték, olyannyira, hogy az alacsony lakbérek mellett a háztulajdon többé nem is eredményezett jelentős jövedelmet. A költségvetési előirányzat az előbb felsorolt öt adónem bevételeinek egyharmadát a házadóból kívánta biztosítani. De az ezer forinton felüli jövedelmekre bevezetett erősen progresszív, 10—75%-os jövedelemadó 68 Magyar Statisztikai Szemle 1947. 7 — 8. sz. Egyenesadók és forgalmi adók hozadéka 253, 254. 1. 69 A közigazgatási bevételeknek majdnem 80%-át a közszolgáltatások képezték, ez utóbbiak legfőbb tételét pedig — 3,05 milliárdból 1,87 milliárdot — az adók tettek ki. (A közigazgatási hevételekben az állami üzemek bevételei is szerepelnek, a közszolgáltatásokban az adók, vámok, jövedelmek, illetékek stb.) 70 Magyar Statisztikai Szemle. 1947. 11 — 12. sz. Állami bevételek és kiadások. 438., 446. 1. 71 Magyar Stat. Szemle 7 — 8. sz. 257. 1.
