Századok – 1962
Tanulmányok - Berend T. Iván: A stabilizáció megvédése és a tőkekisajátítás „száraz”; államkapitalista útja Magyarországon (1946–47) 98
1,18 BEBEND T. IVÁN s alapjában veszélyeztette volna a stabilizációt. Másrészt viszont az érdekeltség megszüntetésével kiölte volna a parasztság termelő kedvét és a mezőgazdasági termelés még súlyosabb visszaesésével fenyegetett. Volt azonban a kérdésnek egy rendkívül fontos politikai oldala is. Az alacsony árszinthez való merev ragaszkodás veszélyeztette volna a parasztsággal való osztályszövétség megszilárdítását, ami pedig a hatalomért vívott harcban központi jelentőséggel birt. A Kommunista Párt e tényezőket mérlegelve foglalt állást a mezőgazdasági árak emelésének engedélyezése mellett. 1947 elejétől az agrár-árak sorozatos felszabadítása következtében szabadabb utat engedtek a kereslet és kínálat játékának, s ez azonnal az árak emelkedésére vezetett. Jellemző módon, igazolva, hogy a MKP helyesen járt el, amikor a Gazdasági Főtanács útján ezen árpolitikát kezdeményezte, éppen a kisgazdapárt volt az, amely az agráráremelkedést politikai presztízs okokból támadta. 1947 januárjától a tojás, burgonya, tavasszal a kukorica, baromfi, nyáron a sertéshús és zsír árát szabadították fel, s ennek hatására az 1946. december 31-én még az augusztusi szint 97,9%-án álló agrárárak március végére már 122,l-re, május végére pedig 148,2-re ugrottak. Az agrárolló márciusra már csupán 14% körül állt, s májusra gyakorlatilag megszűnt. 1947 júniusára már egyenesen ipari olló alakult ki, s az áralakulás ezen tendenciája a további hónapokban sem változott, 1948 tavaszára az ipari olló nyílása már 11%-ot tett ki.64 Az 1947 nyaráig bekövetkező áremelkedések legfőbb tényezőjét tehát a mezőgazdasági árak növekedése képezte. Emelkedett azonban az ipari árszint is. Az ipari árak esetében azonban kétféle ármozgást különböztethetünk meg. A mezőgazdasági ipar cikkeinek árait, mivel hazai nyersanyagok felhasználásával készültek, változatlan színvonalon — az 1946 augusztusi árszintet 100-nak tekintve 1947 első felében mindvégig 96,4 — tartották. Az egyéb iparcikkek árai azonban lassan emelkedtek. Az árszint fenntartása érdekében a MKP Gazdasági és Pénzügyi Bizottsága — mely a Szanálási Bizottság helyébe lépett6 5 — még 1947 nyarán, a külföldi nyersanyagárak emelkedésének igen erőteljes jelentkezése idején is olyan értelemben foglalt állást, hogy a külföldi nyersanyagimportból eredő árkiegyenlítési terhet az államnak vállalnia kell, s a nyersanyagárak drágulását a luxuscikkekre kell hárítani. A bizottság a meglevő fogyasztási árszínvonal fenntartása mellett foglalt állást.66 Az árak gyorsabb emelkedését tehát mesterségesen visszatartották: január—február folyamán az árak még változatlanul az augusztusi színvonal alatt mozogtak, márciustól azonban már valamelyest meghaladták azt, áprilisban 3, május végén pedig nem egészen 9%kal. 64 P. I. Archívuma. 2/9— 31. 0172. Az agrárolló nyílására vonatkozóan különböző számítások készültek, a Gazdaságkutató Intézet, a Statisztikai Hivatal s a Nemzeti Bank adatai valamelyest eltérnek egymástól, az ármozgás tendenciáját azonban világosan tükrözik. (Vö. pl.: A MNB havi közleményei. 1947. 11 — 12. sz. 560. 1.) 66 A MKP Politikai Bizottsága 1946. okt. 16-án hozott határozatot, melynek értelmében az állampolitikai osztály keretében albizottságokat hoznak létre. Ezek között első helyen a Gazdasági- és Pénzügyi Bizottságot, amely átveszi az addig működött Szanálási Bizottság ügykörét. A Bizottság tagjai Antos István, Berei Andor, Friss István, Gerő Ernő, Háy László, Kossá István, Rákosi Mátyás és Vas Zoltán voltak. (P. I. Archívuma. 2/9—12. 0324.) 66 A Gazdasági és Pénzügyi Bizottság 1947. jún. 3-i ülésének jkv. P. I. Archívuma. 2/9-23. 0062.
