Századok – 1962
Tanulmányok - Berend T. Iván: A stabilizáció megvédése és a tőkekisajátítás „száraz”; államkapitalista útja Magyarországon (1946–47) 98
A STABILIZÁCIÓ MEGVÉDÉSE ÉS A TÖKEKISAJÁTÍTÁS „SZÁRAZ" ŰTJA 99 legszigorúbb állami beavatkozásra volt szükség, a „kötött gazdálkodás" stabilizációt megelőző rendszerének lényeges szigorítására, az állam parancsnoki pozícióinak erősítésére és gyarapítására a gazdaságban. Ezt határozta meg feladatként már a stabilizáció közvetlen előkészítésének idején a MKP. A Szanálási Bizottság, már első ülésén a legszigorúbb kötött gazdálkodás bevezetése mellett foglalt állást,1 s ezen nézetüknek nyilvánosan is hangot adtak.2 A tőkés érdekeket képviselő kisgazda- és „hitelbank"-szakemberek viszont a lcgmesszebbmenően ellenezték a kötött gazdálkodás szigorításának, az állami pozíciók gyarapításának politikáját. „A kiadások leszállítása — állapítják meg »Az infláció megszüntetése, csökkentése, vagy fenntartása« című memorandumukban — az állami apparátus leépítésével történik, mely leépítés igen nagymérvű lehet, ha az állam lemond arról, hogy a gazdasági életet ne csak irányítsa, hanem ellenőrizze is, sőt maga is tevékenykedjék benne. Vagyis itt dől el a kérdés: államosítás, vagy magángazdálkodás? Az államosítás többé-kevésbé az infláció fenntartását jelenti. . . Az állami gépezet beépítése végeredményben a pártok hatalmának csökkentésével jár, de ezt fel kell áldozni a cél érdekében. A pártok tevékenysége az állami igazgatásban különben is zavarólag hat, jobb erről lemondani." S hogy mennyire nem általában a pártok és államapparátus szerepének csökkentéséről van szó, azt különösen világossá teszik a következő javaslatok: „A Gazdasági Főtanács jelenlegi tisztázatlan alkotmányjogi működése tehát megszűnik és ehelyett mint tanácsadó szerv folytatja munkáját." Sőt, akik éppen a magyar szuverenitásra appelláltak már 1945 nyarán, a magyar— szovjet gazdasági, kereskedelmi megállapodás megkötésével szemben is, memorandumukban még a következőket is írják: ,,.. .a közbizalom a kormány pénzügyi politikája tekintetében az utolsó 15 év keserves tanulságai után nem egyhamar fog helyreállni. . . Feltétlenül szükséges tehát, hogy az állami szuverenitás időleges feladása mellett olyan nemzetközi testület jöjjön létre, mely objektíven őrködik a szükséges intézkedések végrehajtása felett. Erre már az 1924. évi szanálás alkalmával volt precedens, mely igen jól bevált."3 A tőkés érdekek képviselői a hatalomban részesülő munkásosztály által meghatározott állam beavatkozása helyett tehát a Horthy-rendszer idején „jól bevált" nyugati pénzügyi ellenőrzést és függőséget, a munkásosztály és parasztság hatalomban való részesedése helyett az „állami szuverenitás időleges feladását" választották. De érveik gazdag fegyvertárában igen nagy volt a választék. A Hitelbank levéltárában fellelhető másik feljegyzés az állami beavatkozás ellen nem elvi, elméleti, hanem „jószándékú praktikus" érveket sorakoztat fel: „Hogy milyen intézkedések látszanak alkalmasnak, azt nemcsak elméleti meggondolások döntik el, mert hiába helyes valami elméletileg, ha a megvalósításhoz szükséges gépezet, adminisztráció nem áll rendelkezésre. . . Adminisztrációnk az irányított gazdálkodásnak legelemibb feladatait sem 'Párttörténeti Intézet (a továbbiakban P. I.) Archívuma. 2/9—11. 00211. A Szanálási Bizottság első ülésének jkv. 1946. máj. 30. A MKP. a stabilizáció előkészítésére Szanálási Bizottságot szervezett, mely a jó pénz megteremtése utáni hónapokban is a gazdaságpolitika fontos irányító szerve maradt. A Bizottság tagjai: Antos István, Friss István, Gerő Ernő, Háy László, Rákosi Mátyás és Vas Zoltán voltak. 2 Vö. pl. Rákosi Mátyás 1946. júl. 3-i beszédével. Rákosi Mátyás : A magyar demokráciáért. Bpest. Szikra. 1948. negyedik kiadás. 276 — 291. 1. 3 Központi Gazdasági Levéltár (a továbbiakban K. G. L.) Hitelbank. 244. cs. (Kiemelés tőlem — В. I.) 7*
