Századok – 1962
Tanulmányok - Berend T. Iván: A stabilizáció megvédése és a tőkekisajátítás „száraz”; államkapitalista útja Magyarországon (1946–47) 98
A STABILIZÁCIÓ MEGVÉDÉSE ÉS A TŐKEKISAJÁTÍTÁS „SZÁRAZ", ÁLLAM KAPITALISTA ÚTJA MAGYARORSZÁGON (1946 — 47) 1946. augusztus 1-én az infláció megfékezésével a felszabadulást követő új történelmi korszak gazdaságtörténetének első szakasza lezárult. Kemény harcok, nehéz nélkülözések eredményeként megszületett a jó pénz. Az infláció megállításával és a forint megteremtésével ugyanakkor még egyáltalán nem fejeződött he a stabilizáció munkája. Augusztus 1. nem zárta le, csak újabb szakaszába vezette az értékálló pénzért folytatott harcot. A saját erőből végrehajtott szanálás rendkívüli óvatosságot, a legszigorúbb gazdasági óvintézkedéseket tette szükségessé egy esetleges újabb, s most már teljes gazdasági és politikai katasztrófával fenyegető infláció elhárítására. Az 1946 — 47-es gazdasági év tehát még a stabilizáció, a stabilizáció megvédése jegyében állott. Ez volt a legfontosabb gazdasági feladat, amelynek minden egyéb célt alá kellett rendelni, amely a követendő gazdaságpolitikát alapjában meghatározta. Az újabb pénzromlás elkerüléséhez nélkülözhetetlen volt a pénzpolitika részletekbe menő irányítása, a hitelélet legszigorúbb ellenőrzése, nehogy egyik vagy másik uton a tényleges áruforgalom kereteit meghaladó tőke és pénz jusson a gazdasági vérkeringésbe. Ugyanakkor a legszigorúbb állami árpolitikára, az árak alacsony szinten tartására és az állami bevételek szigorú biztosítására, erőskezű adópolitikára lehetett építeni az államháztartás egyensúlyát. Mindez kevésnek bizonyult volna azonban, ha a termelés további gyors fejlődése, ezen keresztül a fogyasztás rendelkezésére álló árukészletek mennyiségének gyors emelkedése nem következik be. A szigorú gazdaságpolitikai intézkedések megvalósításához pedig a népi demokrácia újabb politikai sikereire volt szükség, hiszen a felsorolt lépéseket csakis a politikai előfeltételek kialakulása esetén lehetséges megtenni. A stabilizáció biztosítása tehát a legközvetlenebbül függött a politikai harcok eredményeitől, az államhatalom népi demokratikus jellegének erősítésétől is. Ez természetesen a gazdasági feladatok végrehajtását különösen nehézzé tette. Minden fontosabb új gazdasági intézkedést újabb és újabb politikai csaták készíthették elő. A gazdasági feladatok megoldása pedig önmagában is igen bonyolult volt, mivel az egyedül követhető pénz- és hitelpolitika, a helyes ár- és adópolitika a stabilizációt szükségképpen, s lényegében minden inflációt követő deflációs módszerekkel volt elérhető, ugyanakkor a defláció a szanálások összes addigi esetében a termelés átmeneti visszaesését vonta maga után. Magyarországon azonban 1946-ban még az átmeneti, egy-két éves visszaesés is, mint amilyenre pl. az első világháborút követő infláció megfékezése után került sor, — az 1924 —25-ös „szanálási válság" — rendkívüli veszélyeket rejtett volna magában, a stabil pénz létét tehette volna kérdésessé. Nyilvánvaló, hogy az adott helyzetben, e feladatok megoldásához a
