Századok – 1961
Tanulmányok - Pölöskei Ferenc lásd Szabó István - Puskás A. I.: Adatok Horthy-Magyarország külpolitikájához a második világháború éveiben 83
92 A. I. PUSKÁS Ciano gróf budapesti tartózkodása idején, természetesen a Berlinből jövő nyomás hatására, rá akarta bírni a magyar kormányköröket, hogy mondjanak le agresszív terveikről', amelyeket annakidején ő is támogatott. Inkább azt javasolta, hogy kíséreljék meg ismét Berlinben megoldani a magyar kárpát-ukrán követelések kérdését. A magyar kormány miután meggyőződött arról, hogy Olaszország és Lengyelország segítsége nem elegendő ahhoz, hogy számára kedvezően megoldódjék Kárpát-Ukrajna problémája, Ciano látogatása után elhatározta, hogy aktívabban lép fel Németország segítségének megnyerése érdekében. 1939 januárjában Magyarország új külügyminisztere, Csáky István Berlinbe utazott, hogy Ribbentroppal és Hitlerrel találkozzék. Kormányától azt az instrukciót kapta, hogy terjessze be Kárpát-Ukrajna megszállásának tervét. A magyar kormány ezzel az akcióval meg akarta szilárdítani politikai helyzetét, és egyben meg akarta szerezni a kárpát-ukrán sót és erdőket.4 8 Imrédy Béla miniszterelnök és Csáky külügyminiszter a kormánynak azon a január 14-i ülésén, ahol Csáky feladatát meghatározták, azt is javasolták, hogy Magyarország csatlakozzék az antikomintern paktumhoz, és lépjen ki a Népszövetségből. A miniszterekkel közölték, hogy Olaszország már másfél éve sürgeti ezt az akciót és Ciano legutóbbi budapesti látogatása alkalmával már az első beszélgetés kezdetén erre a témára terelte a szót. A német vezetők ugyancsak ezt tanácsolták a magyaroknak.4 9 Ebben az időben a magyar kormány beleegyezett ugyan az antikomintern paktumhoz való csatlakozásba, de nem fogadta el a Népszövetségből való azonnali kilépésről szóló javaslatot, attól tartva, hogy eltávolodik azoktól a nyugati országoktól, amelyeknek segítségére számított.5 0 A magyar kormány egyébként késznek mutatkozott minden feltételt elfogadni, csak alkalmat adjanak Magyarországnak, hogy részt vehessen a soron következő agreszszióban. Január közepén tehát Csáky István külügyminiszter Németországba utazott. Tárgyalásokat folytatott Hitlerrel, Ribbentroppal és Göringgel. A hideg viszony, amely a bécsi döntés után Németország és Magyarország között kialakult, ekkor feloldódott. Magyarország hozzájárult ahhoz, hogy az antikomintern paktumhoz való csatlakozásával egyidejűleg kilépjen a Népszövetségből.5 1 E tárgyalások folyamán a német vezetők lényegében hozzájárultak ahhoz, hogy Magyarország annektálja Kárpát-Ukrajnát, azzal a feltétellel, hogy egyidejűleg német-magyar támadás indul Csehszlovákia ellen.5 2 A német fasiszták Csehország és Szlovákia megszállására irányuló terveik előkészítése során most már lehetségesnek tartották, hogy Kárpát-Ukrajnát Magyarországnak átengedjék s ezáltal Magyarországot a Szovjetunió elleni háború idejére szorosan magukhoz kapcsolják, csatlós állammá tegyék. Hitler az új tervvel a fentemlített találkozón és 1939 januári beszédében ismertette meg a magyar kormány vezetőit. Magyarország külügyminisztere február 1-én megbízta a berlini követet, Sztójay Dömét, hogy közölje a Harmadik Birodalom kormányával: „a 48 OL. ME. MT. jkv. 1939. jan. 14. 9. 1. 48 Uo. 7 — 8. 1. 50 Uo. 9. 1. " OL. ME. MT. Jkv. 1939. jan. 20. 52 Dokumentü minisztersztva inosztrannüh gyei Germanii. Vüpuszk I. Germanszkaja politika v Vengrii (1937 — 42). M. 87 — 90. 1.'
