Századok – 1961
Vita - Barta István: Ki írta Kölcsey „Wesselényi védelme” című munkáját? 720
726 BARTA ISTVÁN következtetni abból a levélből, amelyet Kölcsey június 24-én írt Wesselényinek, s amely önmagában is perdöntő lehetne a védőirat szerzőségét illetően, ha a problémát szövegkritikai és tárgyi bizonyítékok enélkiil is el nem döntötték volna már. Ez a hosszú levél már teljes egészében a vódőirat szerkesztése körüli problémáknak van szentelve. Sokat dolgozik a pörön — írja benne Kölcsey —, a tanúvallomásokat megkapta, a fiscus tanúinak értékét saját ellentmondásaikkal könnyen le lehet rontani, Erdélyből is be kell szerezni a tanúvallomásokat stb. A leglényegesebb azonban, hogy Kölcsey a levél befejező részében felvilágosítást kér Wesselényitől az alábbi kórdósben: „Azon jegyzékben, mi szerint a dolgozást egymás között megosztottuk, reám jutott a fiscus okait (ti. a januári ítéletet megelőző replikában foglaltakat a tanúkon kívül) töredékekben2 3 feldolgozni. Ezen replikában foglaltatnak: 1. Hogy a kifogásoknak helye nincs. 2. A tanúk. 3. Az ifjakkal és Kossuthtali szövetkezés. 4. Hogy a nótának nemcsak tettleges feltámadásban van helye. 5. Hogy a fejedelem és kormány egy. Ezek közül az 1., 2., 3. általam a meritoriális védelemben bőven fel van dolgozva s megcáfolva. Az 5-ket te vállaltad magadra; s így csak a 4. van hátra, melyre a Deák jegyzeteiben kimerítőleg meg van felelve. Most tehát csak azt óhajtom tudni: elég lesz-e a 4. pont alatti felperesi okokat felhozni, s reá a Deák jegyzeteit pörbe igtatni? A fiscus utolsó replikájára, mely mellé a Kossuthtól elvitt leveleket kapcsold, bőven feleltem. Te fogod megítélni: lesz-e még hozzátenni való?"24 Mi mindent olvashatunk ki e néhány sorból? Azt, hogy a védőirat elkészítését eleve megosztották, s abban Kölcsey mellett Deáknak és Wesselényinek, illetőleg ügyvédjének jutott feladat. Azt, hogy a felsorolt öt tárgykörből Kölcsey azokat vállalta, amelyeket valóban el is készített és amelyek a neve alatt ismeretes rövidebb védőiratot alkotják, még hozzá olyan sorrendben, hogy a fenti 1. pont a Ráth-fóle kiadásában a IV., a 2. pont az í.,25 a 3. a III. fejezetet alkotja; a II. fejezet könnyen logikai összefüggésbe hozható akár az 1., akár a III. fejezettel. De megtudjuk a levélből, hogy a fejedelem és kormány azonosságának vagy különbségének a problémája már eleve Wesselényire, illetőleg ügyvédjére volt kiosztva, a bővebb védőirat erről szóló terjedelmes fejezete tehát szintén nem Kölcsey munkája! S megtudunk még egy fontos dolgot: azt, hogy a 4. pontot Deák már kidolgozta, fogalmazványa Kölcsey kezében volt, s ő azt beépítette a maga munkájába. A levelében feltett kérdésre ugyanis hamar választ kapott. Már július 6-án újból írt Wesselényinek, közölte vele, hogy június 29-i levelét megkapta, „most előtte fekszik, s dolgozásai folytatásában mutatóul szolgál".26 Öt nappal később kelt hosszabb, s főként a tanúvallomások begyűjtésének módozataival foglalkozó levelében pedig már ezt írta: „Mindennel kész vagyok; csak javítgatok még. Annak megmutatását, miképpen nótát csak tettel lehet elkövetni, tegnapelőtt elvégeztem. Deák jegyzetinek s törvénykönyvünknek segedelmével sok jó gondolatokra jöttem."27 Világos mind ebből, hogy a Kölcsey fogalmazásában fennmaradt V. fejezetnek Deák legalább is társszerzője volt, s így az csak fenntartással tekinthető Kölcsey alkotásának. Kölcsey gyérülő levelezésében még egyszer történik utalás a Wesselényi érdekében végzett munkára. Július 25-én Bártfay Lászlóhoz írt levelében Wesselényit említve így ír: „Pőrét, mint tudod, sürgetik; ezért a szükségesek elkészítésével komolyan foglalatoskodunk. E huzamos foglalatosság az oka, hogy már régen semmit sem teszek, semmit sem tehetek."2 8 Láttuk, Kölcsey már két héttel korábban azt írta Wesselényinek, hogy munkájával elkészült. Aligha tévedünk tehát, ha feltételezzük, hogy ekkor már nem a védőiraton dolgozik, hanem a tanúvallomások begyűjtésével, rendezésével foglalkozik, 23 A kiadás szövegében ugyan töredékedben van, de ez nyilván sajtóhiba. „Töredékekben", azaz különálló egymással össze nem függő fejezetekben dolgozta ki Kölcsey az elvállalt kérdéseket; ezért írhatta munkájáról Jakab hogy egyenetlen, széteső, és a fejezetek sorrendje ellenkezik a perfolyamat szokásos rendjével. (I. m. 3. s köv. 1.) 34 Kölcsey Összes Művei II. 826. s köv. 1. " A tanúk alatt Kölcsey természetesen csak a vád tanúit érti, mint ahogy a rövid feldolgozásban nincs is szó csak a vád tanúiról, a védelem tanúira való utalások pedig kipnntozással történnek (pl. 205., 299.1.), mert a védelem tanúinak gyűjtése még folyik, s vallomásuk csak meghitelesítésiik után lesz beiktatható a pörbe. A bővebb védőiratban ennek megfelelően éppen a védelem tanúival foglalkozó fejezetekről lehetett a legkönnyebben bebizonyítani hogy nem származhattak Kö.cseytől. 28 Kölcsev összes Művei II. 829. s köv. 1. " Uo. 831. s köv. 1. 28 Uo. 834. 1.
