Századok – 1961
Vita - Barta István: Ki írta Kölcsey „Wesselényi védelme” című munkáját? 720
KI ÍRTA KÖLCSEY ..WESSELÉNYI VÉDELME" С. MUNKÁJÁT? 723 így mindent összevéve megállapíthatjuk, hogy az eredeti Kölcsey-szöveg kb. 0,75 ív kivételével fellelhető a bővebb védőiratban is; később azonban látni fogjuk még, hogy egy teljes fejezethet — Ráth kiadásában 18 laphoz — Kölcsey tollának csak közvetve van köze. Ezek után térjünk át annak a kifejtésére, hogy mik azok a jelek, amelyekből már az első lapok elolvasása után is könnyen megálapíthaté, hogy a Jakab-féle bővebb védőirat a felsorolt közbeiktatott részektől eltekintve nem lehet Kölcsey alkotása. A válasz egyszerű: a bővebb védőiratban szinte lapról-lapra olyan eseményekre történik utalás, amelyek mind Kölcsey halála után következtek be! Kölcsey váratlan halála — tudjuk, és a kérdéssel foglalkozók is jól tudták — 1838. augusztus 24-én történt, betegsége pedig egy héttel korábban kezdődött, ez tehát a legkésőbbi időpont, ameddig foglalkozhatott Wesselényi ügyével. A felületes vizsgálódót első pillanatra megtévesztheti, hogy a bővebb védőirat egy valóban Kölcsey kezétől származó bekezdéssel indul (Jakab 108—109., Ráth 328.); a 20. sor után azonban más kéz veszi át a tollat, s ettől kezdve az egész bevezető, külön cím nélküli fejezet azt panaszolja, hogy mennyire nem oka az alperes a pör késlekedésének. Elmondja, hogy a védelem a javára szóló tanúvallomásokat még a szentistváni pörfolyam kezdetén benyújtotta — ez, mint az előző iratokból kiderül, augusztus 25-én történt —, de a beadványra a felperes fiscus csak szeptember 22-én adott választ, s október 10-ére tűzte ki a tanuk meghitelesítését. Ezen a napon a fiscus megjelent Nagykárolyban, három napig tartott a tanúvallomások hitelesítése, s ennek során a fiscus minden módon igyekezett befolyásolni az alperes tanúit. Az alperes a hitelesítésről szóló bizonyítványt október 27-én kapta kézhez, sietett a tanúk vallomásait bedolgozni a védelmi iratba, hogy védelmét még a szentmártoni pörfolyam kezdetére (november 11.) beadhassa. Ezt azonban nem tudta megtenni, mert ügyvédje a fiscustól nem kapta meg a pör anyagát, a fiscus újabb, már a védelem tanúinak cáfolatát is tartalmazó replikája pedig további rengeteg munkát, védelmének teljes átdolgozását és kiegészítését rótta az alperesre. Végül a fiscus december 13-án újból megsürgette a velős vódőirat benyújtását, ez azonban nem történhetett meg az említett okok miatt, s a pörben december folyamán nem lehetett ítéletet hozni. (Jakab 108 —115.) Eddig a bevezetés, telve dátumokkal és időben rögzíthető eseményekre történő utalásokkal.1 3 Igaz, a szövegben évszám nem fordul elő, de Jakab kötetében visszalapozva, a korábbi pöriratok keltezéséből könnyű lett volna megállapítani, hogy a pörnek 1838 nyári és őszi szakaszáról van szó; s hogy a Kölcseynek tulajdonított védőiratnak ez a bevezető fejezete 1838 december végétől, jóval Kölcsey halála után íródott, nem lehet tehát Kölcsey munkája. A következő fejezet „A kifogásokkali védelem törvényes volta" címet viseli. Elindítása két sorban logikai kapcsolatot teremt az előző fejezettel, majd Kölcsey hasonló című fejezete következik csaknem teljes egészében (Ráth 329 — 334.), 27 sor idegen betoldással. (Jakab 116—120., a betoldás a 118—119. l.-on.) Ezt követi egy Kölcsey fejezetét terjedelemben háromszorosan felülmúló hozzátoldás arról, hogy mennyire ellenkezik a törvényekkel és a gyakorlattal a fiscusnak az az állítása, amely szerint hűtlenségi pörben a kifogásokkal való élést a törvényerejű szokás tiltja. Ebben a részben a tárgy természeténél fogva — a fejezetet elindító mondaton túl — nincsenek olyan utalások, amelyekből a megírás idejére lehetne következtetni. A kiegészítések tartalmából azonban valószínű, hogy Kölcsey szövegét egy olyan jogász bővítette ki, akit törvényismerete, a királyi Tábla peres gyakorlatában való jártassága, s különösen a hűtlenségi perekben szerzett gyakorlati tapasztalatai jogászi szempontból magasan Kölcsey fölé emeltek, akinek tehát kevés volt az, amit Kölcsey védőiratának ebbe a rövid fejezetébe belefoglalt. Mert ne tévesszenek meg bennünket sem Jakab lelkendezései Kölcsey ügyvédi lángeszéről, sem az ő nyomán haladó szerzők megállapításai: Kölcsey nem volt gyakorló ügyvéd, jogszolgáltatási tapasztalatokat csak mint táblabíró szerezhetett a megyei törvényszéken, igazán nagynak pedig elsősorban a közjogban és a magánjogban mutatkozott az országgyűlésen is. Hűtlenségi pörökben pedig védői gyakorlatot csak a királyi Táblán lehetett szerezni, amely az ilyen pörök első fóruma volt. Kölcsey ilyen gyakorlattal nem rendelkezett — tudtunkkal meg sem fordult életében a királyi Táblán —, az a jogász azonban, aki Kölcsey érveit kiegészítette — látni fogjuk alább — a hűtlenségi pörök legkiemelkedőbb specialistája volt az 1830-as évek Magyarországán. Joggal tóte-13 A fejezetben szó esik arról is, hogy Wesselényi folyamodott a királyhoz, hogy egyre elhatalmasodó szembaját Grafenbergben gyógyíttathassa, kérését azonban a Kancellária elutasította. Ez az ügy is október—novemberben játszódott le.
