Századok – 1961

Vita - Barta István: Ki írta Kölcsey „Wesselényi védelme” című munkáját? 720

724 В ART A ISTVÁN lezhetjük tehát fel, hogy ebből a fejezetből is esak az Kölcsey szellemi tulajdona, amit a védőirat rövidebb, általa írt változata tartalmaz. E fejezet kiegészítő részének tekinthető a következő szakasz is, amely a ,,Királyi Fiscus felperessége elleni kifogás" címet viseli (Jakab 133—139.), s a Kölcsey esetleges szerzősége elleni érvek is ugyanazok lehetnek vele kapcsolatban. írója a hűtlenségi pörök korábbi gyakorlatával érvel; s különösen hatásos az az érve, hogy ha a király 1835 nyarán megszüntette Balogh János barsi követ ellen a hűtlenségi pört, — aki az országgyűlésen Wesselényi kijelentéseit a magáénak vallotta — , akkor nem lehet ugyanezekért a szavakért Wesselényi ellen hűtlenségi pört indítani. A szakasz utolsó bekezdése azonban félreérthetetlenül utal arra, hogy a szöveg a fiscusnak az érdembeli védelem beadását sürgető felszólítása, tehát Kölcsey halála után készült. A következő két rövid szakasz — az ,.E pör érdemét tevő kérdés" és „A január 16-ki ítéletben tekintetbe vettekrőV — áthidaló jellegű summázás, s előkészíti Kölcsey következő, hosszabb fejtegetéseinek beolvasztását a védőirat folyamatos szövegébe. (Jakab 139—143.) Szerzőjük a szöveg jellegénél fogva csak az lehetett, aki az egész vódőiratot összeszerkesztette. Az utolsó lapon már kapcsolódik is hozzá a Kölcsey által írt fejezet: „Jegyzet a k. Fiscus azon állításáról, hogy a hűtlenségnek nem tettleges feltámadásban van helye." (Ráth 336 — 353.) Kölcscynek ez a fejezete teljes egészében bekerül a bővebb vódőirat ,,Hűtlenség csak tettel követtethetik el" c. fejezetébe, a kompilátor csak egy helyen egészíti ki egy 11 soros betoldással. (Jakab 144—154., a betoldás 148.) A bővebb védőirat következő, hosszú fejezete: „Kormány és fejedelem közötti különbségről". (Jakab 155—195.) Ez a tárgy csupán említésre kerül Kölcsey munkájában (Ráth 336.); hogy itteni kifejtése nem Kölcsey munkája, arra szükségtelen bizonyítékokat keresni: bebizonyítja maga Kölcsey, amint azt levelezésének alább következő megvizsgálása során látni fogjuk. Következik a bővebb védőirat szövegében egy külön címnélküli szakasz, amely a következő, a tanúvallomásokat vizsgáló fejezetek bevezetéseképpen általában szól a tanúvallomások értékéről. (Jakab 195 — 207.) Ennek a szakasznak már az első bekezdése is elárulja, hogy az előző fejezetek elkészülte után íródott, szövegében pedig utalások történnek az alperes tanúinak vallomásaira, amelyeket viszont csak Kölcsey halála után iktattak be a pörbe. Ez a szakasz sem lehet tehát Kölcsey munkája. A következő, „Felperesi tanúk egyenkénti lerontása" című fejezet (Jakab 207 — 235.) gerince Kölcsey szövegének első fejezete: „Jegyzetek azokból, miknek mondásával Wesselényi vádoltatik." (Ráth 251 — 287.) A kompilátor nem használja azonban fel Kölcsey teljes szövegét, az utolsó 10 oldalt elhagyja, s a Kölcsey halála után hitelesített mentő tanúk vallomásaira való hivatkozásokkal pótolja. De a Köleseytől átvett szöveget is kibővíti s néhol átfogalmazza. A jelentős terjedelmű bővítések részben arra valók, hogy választ adjanak a királyi Fiscusnak egy olyan replikájára, amely jóval Kölcsey halála után keletkezett és az alperes tanúinak szavahihetőségét bírálja, részben az októberben hitelesített alperesi tanúk vallomásait helyezi szembe a felperesi tanúk vallomásaival. Ezek a kiegészítések sem származhattak tehát Köleseytől. Könnyű a dolgunk a következő fejezettel, amely „A felperesnek az alperesi tanúkra tett észrevételeire általános felelet" címet viseli. (Jakab 235 — 241.) Ez a fejezet teljes egészében válasz a felperes királyi fiscusnak említett replikájára, amelyben az az alperes tanúinak a vallomásaihoz fűzött cáfoló megjegyzéseket. Ez a replika a szentmártoni perfolyam alatt, tehát 1838. november 11. után keletkezett (Jakab 93 —108.), a reá adott válasz tehát nyilvánvalóan később jöhetett csak létre. De ebből a fejezetből pontosabban is megtudjuk, hogy mikor íródott. Egy helyen, ahol arról van szó, hogy miért késett annyit a pör, a szöveg írója kifejti, hogy a 41 hónapos pör iratai összesen csak 7,5 hónapig voltak az alperesnél, nem ő okolható tehát a késésért. (Jakab 237.) Nos, a pör 1835. május 5-én indult, 1839. január 5. körül írták tehát le az idézett mondatot. Hasonló a helyzet a következő, „Alperesi tanúk a phrasis nem mondására" című fejezettel is. (Jakab 241 — 268.) A fejezet első bekezdése logikusan kapcsolódik az előző fejezethez, a szövegben mindvégig meghitelesített tanúkról esik szó, a védelem tanúinak meghitelesítése pedig, tudjuk, az október 10.-ét követő napokban történt meg, s ebben a fejezetben is ismételt utalások történnek a szentmártoni törvényszakaszban, tehát november 11. után kelt felperesi replikára.14 Menjünk át ezek után a következő, „Az alperes célzatát érdeklő általános vádakról" c. fejezetre. (Jakab 268 — 310.) Ebbe van beledolgozva Kölcsey munkájának II. (Jegy-14

Itt figyelmeztetjük az olvasót a Jakab-féle kiadásnak arra a sajátosságára, hogy benne a perszöveg visszautaló lapszámait a közreadó a kinyomtatott kötet lapszámaival helyettesítette.