Századok – 1961
Közlemények - Karsai Elek–Szinai Miklós: A Weiss Manfréd-vagyon német kézbe kerülésének története 680
A WEISS МАЭТГ RÉD-VAGYON NÉMET KÉZBE KERÜLÉSÉNEK TÖRTÉNETE 687 Röviden e megállapodás előzményeiről: 1944. március 19. előtt államközi szerződések szabályozták, hogy Magyarország mit szállít Németországnak és ezért mit kap. A szerződések által meghatározott keretek közt a magyar Külügyminisztérium gazdaságpolitikai osztályának vezetője, Nickl Alfréd tartotta a kapcsolatot a megfelelő német szervekkel, — ahogy ez szuverén államok közt szokásos. Az 1944. március 19-i megszállás után a magyarországi német katonai szervek egyes parancsnokai közvetlenül keresték fel — ha egyáltalán felkeresték — követeléseikkel az alsóbb magyar hatóságokat, minisztériumokat. A szakminiszterek kénytelenek voltak ezen önkényes akciók miatt a Minisztertanácshoz1 8 fordulni. Félreértés ne essék: nem arról volt szó, hogy a Sztójay-kormány magyar tagjai meg akarták volna tagadni a német kívánságok, követelések kielégítését, hanem sokkal inkább arról, hogy mindez a legfelsőbb kormányszervek tudtával és beleegyezésével történjék. A Sztójay-kormány hajlandó a legszigorúbb feltételekben megállapodni a németekkel, és két hét sem telt el Imrédy kinevezése után, mikor június 2-án Sztójay és Veesenmayer olyan jegyzőkönyvet ír alá, amely az egész magyar közgazdaságot a német háborús gépezetnek rendeli alá.1 9 A magyar tárgyaló fél világosan látta e megállapodásban vállalt kötelezettségeik teljesítésének súlyos következményeit. A jegyzőkönyv aláírása előtt egy nappal Imrédy az új helyzetet így jellemzi a Minisztertanács előtt ,, . . . a németek a Nickl—Clodius vonal megszüntetése mellett állandó gazdasági érintkezést (fortlaufende Fühlungnahme) javasolnak. Hetenként fogják tehát előterjeszteni a németek kívánságaikat. Sokkal többet fognak tőlünk kérni, mint eddig. Miután különben is sokkal kevesebb áru fog rendelkezésre állni, mint eddig, a jövőben tehát kevesebb lesz az áru és több lesz a pénz. A termelt árura pedig Németország fog igényt tartani. Pénz fog tehát bepumpálódni és áru fog kiszivárogni."20 A Weiss Manfréd-tranzakció ügye itt, ezen a Minisztertanácson vetődik fel először, ugyanakkor, amikor a rendkívül súlyos, még a bábkormány részére is alig elviselhető feltételeket tartalmazó Imrédy—Boden-féle egyezményt tárgyalják. Nem lehet teljesen alaptalannak minősíteni azt a feltevést, amely szerint az új német—magyar gazdasági egyezmény gyors létrejöttében — és elfogadásában — közrejátszottak a Weiss Manfréd—SS-megállapodásról szóló riasztó hírek. A WM—SS szerződés alapján a németek magyar „árja" tőkés családoktól — a Heinrich-családtól (akikkel Imrédy rokoni viszonyban volt!) vették el a részvény-paketteket és „árja" finánctőkéseket kényszerítettek az ország elhagyására, a semleges külföldre való távozásra! A WM — SS szerződés tehát az „árja" tőkét is fenyegette: nemcsak a zsidó tőke került így német kézre, hanem „árja" magyar tőke is veszélybe került ! előre elkötelezést is jelentene, vagy ebben az irányban már előre tényleges helyzetet teremtene, hanem az ilyen természetű ügyeket minden esetben előzetesen minisztertanács elé kell vinni és annak beleegyező határozata után is az én előzetes hozzájárulásomat kell kikérni." (O L. Mt. jkv. máj. 22. (1).) 18 O. L. Mt. jkv. 1944. márc. 29 (45), ápr. 14 (5), máj. 17 (9), máj. 22. (2) stb. 19 O. L. Mt. jkv. 1944. jún. 10. (2). 20 O. L. Mt. jkv. 1944. jún. 1. (6).
