Századok – 1961
Közlemények - Karsai Elek–Szinai Miklós: A Weiss Manfréd-vagyon német kézbe kerülésének története 680
688 КАЕ S AI ELEK—SZINAI MIKLÓS Nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy a WM—SS szerződéssel a magyar „árja" tőkések elvesztettek volna egy olyan vagyonkomplexumot, amelyet pedig az 1600/1944-es kormányrendelet2 0 * megjelenése óta már zsebükben érezhettek. A magyar uralkodó körök az 1944. március 18-i Horthy—Hitler megegyezés után azt remélhették, hogy ha ők kötelezettséget vállalnak arra, hogy az egész magyar gazdasági életet, annak minden tartalékával együtt a német háborús erőfeszítések szolgálatába állítják, ezzel megvédték saját vagyonukat. A június 10-i minisztertanácson, ahol Imrédy újból ismertette a június 2-i jegyzőkönyvet, jelentette be a minisztertanácsnak, hogy „a Weiss Manfrédügybe még keményebben óhajt belenyúlni", Sztójay azon meggyőződésének adott kifejezést, hogy „a tárcanélküli közgazdasági miniszter úr e kérdésben biztosítani fogja a mi szuverenitásunkat".21 A magyar állam számára súlyos kötelezettségeket jelentő jun. 2.-i megállapodást minden esetre már aláírták. Kérdés, sikerül-e legalább a WM-kérdésben megvédeni a magyar „szuverenitást", sikerül-e a magyar kormánynak a másik megállapodást, a Weiss Manfréd—SS szerződést megsemmisítenie. * A szerződés aláírásával az SS még nem szerezte meg a szerződésben felsorolt vállalatok fölött való rendelkezést; minthogy ügyelni kellett a magyar szuverenitás látszatának megőrzésére, szükség volt arra, hogy a kormány ismerje el a szerződést, és a maga részéről tegye meg a szükséges lépéseket annak formai érvénybelépésére. (Nem érdektelen megjegyezni — és ez jellemző az 1944. március 19. után kialakult tényleges helyzetre, hogy amikor — jóval a szerződés megkötése után! — elkezdődnek a kormánnyal a tárgyalások, Kurt Becher már rég bent ült a Weiss Manfréd Művek Mária Valéria utcai központi irodájában.)22 Az SS álláspontja: a család „árja" tagjaival kötött szerződéssel nincs semmi probléma, — az 51 %-os árja tulajdont 25 évre átveheti „bizalmi kezelésre" az SS, közelebbről Kurt Becher és Hans Bobermin alezredesek, mindketten budapesti lakosok (!), — tehát rájuk nem vonatkozik az 1935. évi kormányrendelet, amely megtiltja, hogy magyar részvényt — л Nemzeti Bank engedélye nélkül — külföldinek el lehessen adni.23 A probléma a 49%-ban „zsidó" tulajdonban levő részvényekkel van: a zsidók vagyonát az 1600/1944. Me. sz. rendelet zár alá vette, zsidók vagyonukat, ingó és ingatlan tulajdonaikat el nem idegeníthették, — a kormány 201 Lásd az 2. sz. irat 9. jegyzetét. 21 O. L. Mt. jk. 1944. jún. 10. (35). 22 9. sz. irat. 716., 717. 1. 23 „A m. kir. minisztérium 1935. évi 1970. M. E. számú rendelete a külfölddel való értékpapír forgalom ellenőrzéséről és szabályozásáról. Magyarországi Rendeletek Tára 19.35. Hatvankilencedik évfolyam. Kiadja a Magyar kir. Belügyminisztérium Budapest 1935. 15—17. old. Életbelépett 1935 febr. 24-én. Az 1. §-a szerint a Magyar Nemzeti Bank engedélye nélkül tilos külfölditől venni és külföldinek eladni részvényt, kötvényt vagy ezekre szóló utalványt vagy külföldinél értékpapír tárgyában bárminemű más ügyletet kötni, 2. §-a szerint külföldi alatt kell érteni külföldön lakó személyt, külföldön székhellyel (teleppel) bíró jogi személyt vagy céget, az utóbbit akkor is, ha jogi személyisége nincs."