Századok – 1961

Közlemények - Karsai Elek–Szinai Miklós: A Weiss Manfréd-vagyon német kézbe kerülésének története 680

682 КАЕ S AI ELEK—SZINAI MIKLÓS bői, mozgósít minden erőt a formális követelményeknek megfelelő — törvényes kormány útján. A német csapatok Magyarországra „érkezése" nem jelent változást az ország bel- és külpolitikai, valamint gazdasági, formális szuverenitása terén — nem kerül sor az országgyűlés két házának, a képviselőháznak és a felsőháznak feloszlatására (— még Szálasi 1944. november 4-i beiktatása is az országgyűlés két házának együttes ülésén történik), formailag nem oszlatják fel az ellenzéki polgári pártokat és a szociáldemokrata pártot, helyén marad és a régi keretek között működik tovább — kisebb-nagyobb személycserék végrehajtása után — a belügyi, külügyi, hadügyi és gazdasági apparátus, formailag 1944. március'19. után is úgy folyik tovább az élet Magyarországon, mintha német csapatok nem szállották volna meg az országot. Horthy és Hitler március 18-i klessheimi megegyezésének az lehetett egyik főpontja, hogy a magyar uralkodó osztályok továbbra is szabad kejzet kapnak az országon belül, ha százszázalékig teljesítik a Magyarországra kirótt feladatokat. — A magyar nagybirtok és nagytőke pozícióit a megszálló német csapatok nem fogják sérteni? A későbbi események ismeretében valószínűnek látszik, hogy Horthy Klessheimben elfogadta Hitler feltételeit az „átfogó biztosítékok megteremtésére", közelebbről a zsidókérdés „végleges megoldására" (Endlösung der Judenfrage), a szociáldemokrata párt és a szakszervezetek működésének lehetetlenné tételére — formai betiltás nélkül! —, a németellenes, helyesebben az angolszászbarát politikusoknak kiszolgáltatására a német biztonsági szerveknek, végül a Reich szempontjából tökéletesen megbízható kormány létrehozására, valamint kötelezettséget vállalt arra, hogy' a magyar hadsereget nagyobb mértékben vetik be a keleti fronton. Az 1944. március 19. utáni időben bebizonyosodott tehát, hogy Magyarország szuverénitása alatt a magyar nagybirtok és nagytőke saját „szuverenitását" érti, kitűnt az, hogy a magyar uralkodó osztályok, a szuverenitás formai megőrzése mellett, a szuverenitás bárminő megsértésébe is hajlandók 7 Az 1944. márc. 18-i klessheimi tárgyalásokról a következő egykorú magyar források állanak rendelkezésünkre: a) a budai királyi Várban másnap délelőtt tartott koronatanácsi ülés jegyzőkönyve, amely tartalmazza Horthy, Csatay, Ghyczy és Szombathelyi beszámolóját. b) Szombathelyi saját feljegyzése. Mindkét forrás közös vonása, hogy csak a Hitler által hangoztatott fenyegetéseket örökítette meg, de egyetlen utalás sem található bennük arról, mit igért Hitler Horthy -nak, ha beleegyezik az ország megszállásába. Az, hogy a végén létrejött a megegyezés Hitler és Horthy között, kiderül Ribbentrop birodalmi külügyminiszternek a háborús fő bűnösök nürnbergi perében tett vallomásából. Ribbentrop elmondotta, hogy Hitler és Horthy március 18-án több ízben tárgyalt egymással négyszemközt, — tolmácsra nem volt szükségük — de estig nem jött létre köztük megegyezés. Sztójay berlini követ közvetítésére Horthy mégegyszer meglátogatta Hitlert és, amint Ribbentrop vallotta a nürnbergi perben: „elintézték az egész helyzetet egymás között, Horthy a végén azt hiszem elégedett volt, hogy a dolgok így alakultak". (Nazi Conspiracy and Aggression. 1208—1211. 1. Közölte Ádám—Juhász —Kerekes: Magyarország és a második világháború. Bpest, Kossuth könyvkiadó. 1959. 460 — 464. 1.) A március 19. után bekövetkezett események — a Sztójay-kormány kinevezése, a közös közlemény, a magyarországi német csapatok státusza — mind-mind arra vallanak, hogy volt Hitler ós Horthy között egy megállapodás, melynek egyik pontja lehetett a magyar „szuverenitás" tiszteletben tartása.