Századok – 1961
Közlemények - Karsai Elek–Szinai Miklós: A Weiss Manfréd-vagyon német kézbe kerülésének története 680
A WEISS MANFRÉD-VAGYON NÉMET KÉZBE KERÜLÉSÉNEK TÖRTÉNETE 683 belemenni, ha a földbirtokaik, gyáraik, üzemeik fölött való rendelkezési jogukat a németek nem sértik. A megszálló német csapatok „az átfogó biztosítékok megteremtésének" első etappjait, a letartóztatásokat az első 72 órában maguk hajtották végre; Horthy még vissza sem érkezett Budapestre, a német SD már akcióba lépett; de nemcsak az angolszászokkal rokonszenvező politikusokat tartóztattak le, hanem „több pénzügyi és gazdasági befolyással rendelkező zsidót védőőrizetbe vettek".8 Az a tény, hogy a politikai jellegű letartóztatások mellett ezeknek a pénzügyi hatalmasságoknak az ügyét maga az SD vette kézbe, nemcsak azt mutatja, hogy a Keresztes-Fischer-féle rendőrségi apparátusban nem bíztak, hanem azt is, hogy a nürnbergi fajvédelmi törvények szerint zsidónak tekintendő finánctőkésekkel már a megszállás első napjától külön céljaik lehettek. Bár kétségtelen, hogy Horthy és a magyar uralkodó osztályok számára nem lehetett kellemes, hogy az ellenforradalmi rendszer néhány vezető politikai és gazdasági személyiségét, a Képviselőház, és a Felsőház több tagját a német politikai rendőrség letartóztatta (többek között Sigray grófot, Baranyait, Rassayt, Bajcsi-Zsilinszkyt, Keresztes-Fischert, budai Goldbergert, a Weiss-, Chorin- és Mauthner-család több tagját), — Horthy és a magyar nagybirtokosok és nagytőkések mégis hajlandók voltak együttműködni a németekkel. Horthy és a magyar uralkodó osztályok több mint két hónapon keresztül híven teljesítették a vállalt kötelezettségeket: nem kérték a keleti fronton harcoló honvédegységek visszahívását, sőt újabb, nem is jelentéktelen csapattesteket küldtek ki a szovjet frontra, — fennakadás nélkül folyt a nyersanyagok és készáruk szállítása Németországba, melyekért áru alig jött be az országba —,nem folytatódtak a Németország háborús adósságainak rendezésére irányuló tárgyalások,9 mindezt a magyar uralkodó osztályok tudomásulvették, elfogadták. De problémák merültek fel az SS-WM szerződéssel kapcsolatban. Az a harc, amely a magyar és német finánctőke között 1944-ig folyt, nem szűnt meg a német megszállás után. Ellenkezőleg, a németek, akik 1942—43-ban — bár lassú — visszavonulásban voltak, most ismét előrenyomulhattak. 8 Sztójay 1944. jún. 30-i tájékoztatója a lisszaboni magyar követ részére. — O. L. Küm. res. pol. 1944—43 — 234 (330). Közölte: Vádirat a nácizmus ellen. 2. köt. 1944. május 15, —június 30. Budapest, MIOK kiadása, 1960. 139. 1. 9 A Németországba irányuló fedezetlen magyar áruszállítások értéke a háború éveiben 4765 millió P-re emelkedett. Ennek jelentűs része, 2918 millió ugyan 1944-re esik, de 1943-ig is már igen nagy összeget tett ki (1847 millió pengőt). A háború alatt ugyanakkor a németek erőteljesen folytatták a tőkebehatolást is Magyarországon. Európai hódításaik során (főleg Ausztria, Csehszlovákia és Franciaország megszállása révén) 1940-ig megszerezték a Magyar Altalános Hitelbank részvényeinek 18%-át. 1942-ben — mikor a németek pozíciói először inogtak meg — a hazai finánctőkés körök kívánságaira a magyar kormány tárgyalásokat kezdeményez a németekkel, hogy a mintegy 250 millió pengőt kitevő magyarországi német részvényérdekeltségek átengedésével csökkentsék tartozásaikat a németek. A németek majdnem két évig húzták a tárgyalásokat. 1944 elején végül hajlandónak mutatkoztak 30 millió pengő értékű részvényköteg átadására. 1944. márc. 19-ig azonban ennek a részvénymennyiségnek is csak a töredéke került vissza magyar kézbe. (Berend T. Iván — Ránki Qyörgy: Magyarország gyáripara a második világháború előtt és a háború időszakában [1933—1944]. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1958. 379, 388, 391, 392. 1.) 16*
