Századok – 1961
Közlemények - Hanák Péter: Garibaldi felszabadító hadjáratának hatása Magyarországon 1860-ban 670
678 HANÁK PÉTER hivatalvállalást, valójában igen tevékenyen közreműködtek a további békés kiegyenlítés előkészítésére alkalmasnak tartott ókonzervatív kormányzat konszolidálásában.56 Deákék számos mérséklő fellépése, a titkos vagy nyílt tanácsok ós felajánlkozások és egyéb adatok tömege tanúsítja,5 7 hogy az októberi diploma s az olasz háború kilátása nem az egység erősödése, hanem megbomlása irányában befolyásolta a hazai nemesi vezetőréteget. Bizonyára valós e kép, ha olyan ellentétes alapon állók erősítik meg, mint Apponyi György, aki szerint a szabadelvűek mcghasonlása megtörtént, s a „józanabbakkal" lehet szót érteni az ellenszegüléseknek, a fiatalság erőszakoskodásainak, a clubok ós az emigráció tevékenységének meggátlása érdekében;58 másrészről pedig Kossuth, aki jól látta, hogy a diploma elutasításával csak az ellenzék egyik része törekszik az osztrák ház ós a nemzet közti szakadék kimélyítésére, a másik résznek éppen az a célja, hogy nagyobb engedmények csikartassanak ki.5 9 Nem vélekedett másként az ifjúsági mozgalom egyik vezetője sem, konstatálva, hogy az októberi diploma után, amikor az ifjúság volt a helyzet ura s kezébe letéve „a kitörendő forradalom lehetősége", a korábbi egység lazulni kezdett. A már a nyári tüntetéseknél megmutatkozott nemesi elhatárolódás még inkább kiütközött. „A vagyonosabb és jobb családból származó ifjaink kezdték magukat a demagóg körben rosszul érezni és tömegesen menekültek a »Nemzeti Kör« helyiségeibe."60 A Garibaldi eljövetelére készülő ifjúsági szabadcsapat szervezése pedig ugyancsak a mérsékelt, az „összeesküvéstől" visszaborzadó arisztokrata ifjak ellenkezése miatt maradt a kalandos tervezgetések köd világában.6 1 Ha tanulmányunk első lapjain azt emeltük ki, mennyire várta a magyar nép az olasz háborút, a felszabadítót, és Garibaldit, a megváltót, most hozzá kell tennünk: a nemesi vezetőrcteg növekvő része — bár számolt az olasz háborúval, mint reális politikai eshetőséggel —, nem tőle várta az üdvös és szerencsés végkifejlést. Így a Pesti Napló vezércikkeinek hosszú sorában nem győzte elégszer bizonygatni, Jrogy a háború katasztrofális lenne Ausztriára, s a kormányzatnak nem Itáliában, hanem a birodalmon belül kell keresni a konszolidáció terét. Csupán a bizonytalantól való aggodalom, a magát egyszer már megégetett ember kétkedő óvatossága lett volna ez, még az októberi diploma utáni fölöttébb kedvező körülmények között is ? Aligha. Nem óvatosság, hanem tudatos politikai irányvonal volt ez. A nemesi vezetőréteg megalkuvó irányzata számára nem a háború kockázata okozta a fő gondot, nem a háborús vereség s egy újabb nemzeti katasztrófa jelentette a fő veszélyt, hanem Ausztria veresége, felbomlása, a magyar kérdés forradalmi megoldásának sikere. Deákról jegyezte fel a kortárs, Somssich Pál, hogy nem bízott eléggé a magyar nemzet erejében, ezért az „erőszakos felkelést", amitől Kossuth nem riadt vissza, kivihetetlennek tartotta.62 A nemesi vezetőréteg zöméből, valóban, hiányzott a kellő önbizalom, de nem általában a „nemzet" erejét, s nem elsősorban a Habsburgabszolutizmus elleni küzdelem kilátásait, hanem saját erejét, a magyar birtokos nemesség nemzeti hegemóniájának és osztályuralmának megtarthatását illetően. Nekik nem Garibaldira, nem forradalomra és 48-as érdekegyesítésre, hanem alkotmányos Ausztriára, megkoronázott Ferenc Józsefre volt szükségük. És itt érkeztünk el a magyarországi politikai fejlődés kulcskérdéséhez. Az olasz nemzeti mozgalomnak még a mérsékeltebb irányzata sem riadt vissza adott pillanatban a forradalmi erőkkel szövetkezve „törvénytelen" eszközökhöz folyamodni ós erőszakkal megváltoztatni a legitim uralmi viszonyokat. A magyar bírt okos nemesség zöme azonban a legkedvezőbb pillanatban sem akart letérni a „törvényes az októberi diploma „nem lehet helyes alapja a fejedelem és a nemzet közötti kiegyezésnek". Ezért nem fogadta el, de nem akart elébe vágni a közvélemény állásfoglalásának. Beksics szerint Deák ellenzett minden határozott fellépést a diploma ellen. Kónyi : i. m. II. k. 287.1. A hangulat nagyon jó. Deák és társai „mind szerencsének tartják a sikert, s elegendőnek a kiindulási pontra" — írta Somssich Pál Vay Miklós kancellárnak 1800. okt. 30-án. Igaz, pár órával később küldött kiegészítő levelében hozzáfűzi, hogy a hangulat nem olyan egyértelműen kedvező, mint előző levelében jelezte, a „korunk hullámzó álnoksága" kissé megtévesztette, de nem Deákékra. hanem a .,radikálok"-ra panaszkodik, akik csak azért agitálnak hivatalvállalásra, hogy a 48-as törvényeket visszaállítsák. Emléklapok vajai báró Vay Miklós életéből. (Bev. Lévay József). Bpest, 1899, 324. ill. 344. 1. 68 A kiilszínre elutasító, de titkon az ókonzervatív kormányzatot támogató magatartásra jellemző példatár Senyey Pál 1800. nov. 3-i levele Vay Miklóshoz. Emléklapok vajai báró Vay Miklós életéből, 331—334. 1. 57 Az ókonzervatívok ugyan gyakran panaszkodtak, hogy Deák nyíltan „semmit sem akar tenni a jó ügy támogatására", de közben szoros összeköttetésben állottak Deákkal, Eötvössel, Lónyayval, Andrássyval és a többi liberális vezetővel, tőlük sok segítséget és tanácsot kaptak. Uo. a 325., 331—336., 355—357., 373—375. lapokon közölt levelek. 6Я Uo. 326—327. 1. Apppnyi György „Feladatunk" c. tervezete Vay Miklóshoz. " Kossuth : Irataim. III. к. 175. 1. Viola IVezerle Gyula] : í. m. 73. 1. A Nemzeti Kör — a Fillinger kávéházban székelő radikális ifjúsági klubbal szemben — a mérsékelt középnemesi irány befolyása alatt álló klub volt. " Uo. 15—16. 1. " Kónyi : i. m. II. k. 192—193. 1.
