Századok – 1961
Közlemények - Hanák Péter: Garibaldi felszabadító hadjáratának hatása Magyarországon 1860-ban 670
GARIBALDI FELSZABADÍTÓ IIA D JÁRATÁNAK HATÁSA MAGYARORSZÁGON 1800-BAN 677 váradi rendőrfőnök már olyan általános rendszabályt javasolt, hogy az „Ausztria legnagyobb ellenségeit (Kossuthot és Garibaldit) éltető" „egzaltált kézműveseket" mind be kell sorozni a hadseregbe.4 7 Az önkényuralom szorító nyomásának fellazulása, ha szűk korlátok között is, valamelyes lehetőséget adott a munkásság kezdetleges szervezkedési formáinak, segélyező egyleteinek megalakítására. Bizonyára nem véletlen, de a november-decemberi tüntetések légkörétől sugallt kezdeményezésnek tekinthetjük, hogy pest-budai nyomdászsegédek éppen 1860 decemberében határozták el segélyező egyletük megalapítását. A városi tanács és a Helytartótanács „a pest-budai egyesült nyomdai segédek egyletének" engedélyezését ugyan megtagadta,4 8 de a megindult szervezkedést megakasztani már nem tudta. 1861 júliusában tört ki a korszak első nagyobb sztrájkja: a fővárosi nyomdászok bérmozgalma ,4 9 Az egyletalakítás ezekben a hónapokban országos méreteket öltött. A különféle segélyegyletek mellett elsősorban az alföldi olvasókörök érdemelnek figyelmet, a korabeli rendőrhatóság is rájuk fordította legnagyobb figyelmét. E „zugkaszinókban" — denunciálja az egyik rendőrfőnök — „rossz szellem uralkodik". Radikális értelmiségiek, ügyvédek, tanítók, volt hivatalnokok magyarázzák a népnek az újságokat, lázító könyveket olvasnak, és értekezéseket tartanak a napi politikáról — a forradalom főszereplőinek arcképeivel díszített egyleti helyiségekben.5 0 Ezek az olvasókörök, minthogy bennük az Őfelsége és törvényes kormánya ellen irányuló ferde irányzatok csak táplálékot nyernek, politikai szempontból mindenesetre aggályosak.5 1 Aligha tévedünk, ha úgy véljük, hogy a városi és falusi néptömegek radikalizálódása nemcsak a kormányhatóságokra, de a nemesi vezetőrétegre is aggasztólag hatott. Éppen 1860. december 2-án írja Csengery Antal bátyjának, hogy jogainkból ugyan nem szabad engednünk, de semmi helye sincs utcai demonstrációknak, hetyke kihívásoknak.5 2 Deákék valóban erősen tartottak az aktív tüntetésektől, a nemzeti mozgalom balratolódásától.5 3 S ha az októberi diploma elvetésében, a 48-as alkotmány visszaállításának követelésében, egy olasz háború közeli eshetőségének megítélésében a birtokos nemesség vezette nemzeti mozgalom újból egységesnek is látszott, a fejlemények bebizonyították, hogy ez az egység nagyonis látszólagos, nagyonis külszínes volt. 1860 végén, amikor a varsói kudarccal és az októberi „alkotmányósdival" az osztrák abszolutizmus még mélyebb válságba bonyolódott, s az olasz egységküzdelem is döntő sikereket ért el, természetesen még a birtokos nemesség legmérsékeltebbjcinek is számolniok kellett valaminő nem várt és nem kívánt, de nem is váratlan radikális fordulattal. A nemzeti ellenállásról tehát nem szakadtak le, s így az alkotmányosság kérdéseiben teljesnek látszott az egyetértés. A lényeget tekintve azonban mélyreható különbség állott fenn a mérsékelt irányzat és az emigráció politikáját követő radikális irányzat között. Utóbbiak — amint azt az ókonzervatív kormányférfiak és az emigráció vezetői egybehangzóan megállapították — „nem akarnak kibékülni az osztrákkal, mindent a háborútól várnak",54 erre hol ügyes, hol ügyefogyott előkészületeket tesznek, hol legális, hol illegális eszközökkel. A Deák Ferenc körül csoportosuló — vagy bevallatlanul is hozzá igazodó — mérsékelt liberális irányzat azonban, mint jeleztük, az abszolutizmus válságát, az olasz eseményeket a lehető engedmények kicsikarásának kedvező feltételeként tekintette, az októberi diplomát pedig olyan repedésnek, amelyet szélesíteni kell, de nem robbantásra felhasználni. Deák és hívei elutasították a diplomát, mint megegyezési, de nem mint kiindulási alapot, ahonnan további engedményeket lehet elérni.5 5 Ha vissza is utasították, akár őszinte politikai hitvallásból, akár az ellenzéki közvéleményre is sandító előrelátásból a nyilvános közreműködést, a " Sashegyi : 1. m. 303. és 274. 1., MMTVD. I. k. 34—35. 1. " Sashegyi : i. m. 300—308. 1., MMTVD. I. k. 3(i—37. 1. 41 1881-ben ,,a kedélyek már erősen izzó Hangulatban voltak, amikor egy váratlan esemény" — (egy idős nyomdászsegéd halála) — ..alkalmával kitört az elkeseredés ..." A temetés után a munkások összejöttek, „egyeseik a nyomdászok nyomorúságos és kilátástalan helyzetét és a fokozódó drágaságot, mások egy segélyző egylet alakításának üdvös voltát tették szóvá", majd megválasztották a sztrájkbizottságot. Novttzky N. László : Egyesült erővel. A magyar könyvnyomdászok ötvenévi szakszervezeti tevékenységének története. Bpest, 1912. 58—59. 1., közli a MMTVD. I. k. 35—30. 1. 59 A nagyváradi rendőrigazgató jelentése a helytartótanácshoz a Békés megyében létező egyletekről. Közli: Sashegyi : i. m. 360—361. 1. 51 Uo. Pest-Pilis-Solt megye főispáni helytartójának jelentése a Helytartótanácshoz a kiskőrösi olvasókörről. sä Csengerv Antal hátrahagyott iratai és feljegyzései. (Bev. br. Wlassieh Gyula, közzétette dr. Csengery Lóránt.) Bpest, 1928. 471. 1. M. Kónyi Manó : i. m. II. k. 287. 1. 64 Kossuth 1860. nov. 7-i levele Telekihez. Kossuth : Irataim, III. к. 167. 1. Kossuth egyébként világosan látta és jól jellemezte a hazai nemesi vezetőréteg két irányzatát. Uo. 175. 1. — Az ellenállásra és szervezkedésre a'. Irataim idézett kötetén kívül Lukács : i. m. 254—262. 1. s* Lónyay Menyhért irta naplójában, 1860. okt. 23-án, hogy Deák „az eddigi eredményeket kompromittálni nem szeretné, s oly alapnak veszi, a meiybői jó fejlődhetik". Gyulai Pál közlése szerint Deák véleménye az volt, hogy
