Századok – 1961
Közlemények - Hanák Péter: Garibaldi felszabadító hadjáratának hatása Magyarországon 1860-ban 670
676 HANÁK PÉTER megálmodott nagy dunai birodalmat — a román fejedelemségekkel és Szerbiával együtt — megalapítsák.3 9 Most már Kossuth is bizakodóbb — sőt a jó ügy érdekében talán kissé túlzó — jelentésben számolt be Cavournak a magyarországi szervezkedés sikeres előrehaladásáról.4 0 A háborús kilátások s a sűrűsödő válságjelenségek hatására az osztrák kormány is új eszközökre kényszerült. Október folyamán, fellazítva rozsdás merevségét, nagyobbarányú politikai manőverbe kezdett. Az „új" eszközök persze inkább „felújított", a Habsburg-arzenál szűkös kelléktárában már kipróbált mádszerek voltak. Megpróbálta felújítani a forradalmi mozgalmak ellen egykoron jól bevált porosz—osztrák—orosz Szent Szövetséget, belül pedig kegyes' engedményekkel megbontani-leszerelni az elégedetlenek ellenállását. Ferenc József október 21-én, a varsói konferencián a porosz régens herceggel és az orosz cárral találkozott, olasz-ellenes tervei számára a porosz és orosz támogatást megnyerendő, egy nappal korábban, október 20-án pedig kibocsátotta a birodalom nyughatatlan népei, elsősorban a magyarok megbékéltetésére szánt föderatív jellegű látszataíkotmányt: az októberi diplomát. * A varsói szellemidézés rosszul sikerült. A poroszok, bármennyire elítélték is Piémont „illojális" lépését, a tényleges rivális, Ausztria érdekében nem voltak hajlandók mozdulni. A cár pedig, ha szavakban háborgott is, a valóságban a franciák császárához igazodott.41 Az osztrák restaurációs mesterkedésekre a legérzékenyebb csapást az angol külpolitika mérte, nevezetesen Ő Felsége kormányának október 27-i, turini követéhez küldött — de alighanem a varsói konferenciának szánt — jegyzéke. Ebben, az angol külpolitika legjobb hagyományait megörökítő dokumentumban Russel miniszterelnök azt a nem csekély horderejű megállapítást tette, hogy a nép maga ítélhetvén legjobban saját viszonyai felől, az olaszok tudják legjobban, mi áll érdekükben. Az angol kormány tehát nem látja indokoltnak az európai kabinetek tiltakozását Piémont lépése miatt, sőt örömmel tekint arra a népre, amely Európa rokonszenve és jókívánatai mellett szabadságát megalapítja.42 Ferenc József számára, miután külpolitikájának teljes anakronizmusa és irrealitása feltárult, nem maradt más, mint a mélabús merengés a világban uralkodó „gyávaság, gyengeség ós rosszakarat" fölött.4 3 S a császári mélabú nem lelt vigaszra az otthoni viszonyokban sem. A birodalom népei, különösen a magyarok, megnemértéssel és hálátlansággal viszonozták az októberi diploma kibocsátásával nyilvánított kegyet. A császár úgy remélte: „wir werden zwar etwas parlamentarisches Leben bekommen, allein die Gewalt bleibt in meinen Händen und das Ganze wird den österreichischen Verhältnissen gut angepaßt sein. Besonders in Ungaren werden wir hoffentlich gute Resultate erzielen."44 És mégis; különösen Magyarországon nem értek el jó eredményeket. Az ország nagy többsége, mint ismeretes, elutasította a diplomát. Az engedélyezett félalkotmányosság nem a megelégedés, hanem a további követelések, demonstrációk, szervezkedések: a 48-as közérzület nyilvánításának forrása lett. Sem módját, som szükségét nem látjuk itt annak, hogy az októberi diploma után nekilendülő s a következő év tavaszába belenyúló tüntetéseket, a népi ós a megyei nemesi ellenállás egyes részjelenségeit, a Kossuth és Garibaldi megjelenéséhez fűződő szinte messianisztíkus várakozás tényeit részletesen felsoroljuk. Ezeket történetírásunk már eléggé feltárta. Csak egy mozzanatra kívánunk újból, talán hangsúlyosabban, rámutatni: a munkásság és szegényparasztság növekvő aktivizálódására. Jelentések és intézkedések hosszú sora tanúsítja, hogy az 1860 nyarán indult, s az események előrehaladtával egyre sűrűsödő megmozdulások résztvevőinek — ós áldozatainak — nagy többsége kétkezi munkás volt. Az október 23-i tüntetés alkalmával egy asztalosmunkás kapott halálos sebet. December 2-i temetését a munkások tömeges részvéte és a katonaság szuronyrohama tette emlékezetessé.45 A számos demonstráció tömege a „legalsóbb néposztályból", túlnyomórészt iparoslegényekből került ki, jelszavuk egyértelműen „Kossuth és Garibaldi" volt, dühük a kétfejű sasok ellen irányult, sorsuk a fegyveres bántalmazás, bebörtönzés, kényszerbesorozás lett.4 6 A pesti és a nagy" Sashegyi : i. m. 258. 1. 40 Kossuth : Irataim, III. к. 193 sk. 1. 41 A varsói értekezletre ld. uo. 41—45. 1. 4S Uo. 108—111. 1. 43 Briefe Kaiser Franz Josephs . . . Schüttrer id. gyűjteménye, 302. 1. 44 Uo. 45 Majláth tárnokmester 1860. dec. 3-i jelentése Szőgyény országbírónak. Közli Sashegyi : i. m. 304. 1. " Uo. 271—274., 304. 1., továbbá MMTVD. I. k. 33—34. 1.
