Századok – 1961
Közlemények - Hanák Péter: Garibaldi felszabadító hadjáratának hatása Magyarországon 1860-ban 670
KÖZLEMÉNYEK GARIBALDI FELSZABADÍTÓ HADJÁRATÁNAK HATÁSA MAGYARORSZÁGON 1860-BAN A kocka még nem volt elvetve s Garibaldi alkalmasint még Genovában meditált a nagy tót esélyein, amikor a Pesti Napló már május elsején, elébovágva a történelemnek, hírül adta a szicíliai expedíció elindulását.1 Légből kapott volt a hír, mégsem alaptalan: valami Garibaldi-formátumú vállalkozás a levegőben lógott. A hetek óta hullámzó szicíliai felkelés, az olasz hazafiak fokozott izgatottsága s Garibeldi alig titkolt tervei sejteni engedték, hogy az olasz dráma szereplői elhatározó, frappáns fordulatra készülnek. Európa tehát jóelőre tudott a meglepetésről, de jobbadán hallgatott róla, a beavatottak cinkos mosolyával, vagy a katasztrófa közeledtét érzők szorongó némaságával. A magyar közvélemény feszülten leste Garibaldi kimozdulását: az esztendeje született remény es idő beteljesedésének jelét várta tőle. A hosszú kivárás után a nagy várakozás kora volt ez, a megaláztatás keserűségétől és a lábadozás pezsgésétől színezett reményeké, amikor a vágyak és a realitások birodalmát még nem választotta el a csalódások szakadéka. A nemzet, mint egykor Párizsra, most Itáliára figyelt. S amikor a lapok május 8-án már hiteles forrásból közölték Garibaldi Szicíliába indulását, majd néhány nap múlva szerencsés partraszállását, s a bizonyosság erejével tudni látszottak, hogy itt nem valamiféle „vakmerő kalandorvállalkozásról", nem „puszta verekedési viszketegről", hanem a mélyreható ós állandó siker reményében indított nemzeti vállalkozásról van szó,2 akkor a régóta várt hír száguldva járta be ós mozgatta meg az országot. Május 15-én már Kassára érkezett, ahol éppen Szóchcnyigyászünnepet tartottak. Sajátos gyász volt ez: a rekviem dallamába a protestáns pátens visszavonásának és a garibaldista légió sikeres szicíliai partraszállásának örömhírei vegyültek. A gyászoló tömeg csakhamar ünneplő, majd tüntető tömeggé változott. A szabadulás közeli reménye töltötte el a tüntetőket, akik a protestáns pátens elleni tiltakozás miatt bebörtönzött, és éppen aznap szabadonbocsátott foglyokat fogadták.3 A politikai változásoktól, ünnepségektől, tüntetésektől dús programú 1860. esztendőben, amikor valós és valótlan hírek, reális és irreális tervek árasztották el az országot, Olaszország lett a magyar függetlenség záloga, Garibaldi a jelszava. Garibaldi neve összefonódott Kossuthéval, miként az olasz nemzeti egység ügye a magyar szabadságéval. Július 19. ós 22. között Pesten naponta megújuló tüntetésekre lelkesítették az ifjúságot és a munkásokat a Garibaldi győzelmeiről érkező hírek. Fáklyásmenettől volt világos, a rendőrség szuronyrohamaitól s az ellenállók kőzáporától feldúlt, Garibaldi nevétől hangos főváros.4 Egy hónap múlva, a Szent István napnak a főúri körök lojális mérsékletétől megszabott kegyeletes ünnepsége is radikális népi megmozdulásba torkollott. A késői órákban többezres tüntető tömeg járta végig nemzeti zászlókkal a Szózattól és Garibaldi nevétől visszhangzó belvárosi utcákat.'5 Ez a hangulat, ez a készség és készülés nem csökkent, inkább fokozódott a következő hónapokban, kivált az októberi diploma után némiképp legális, alkotmányos kereteket nyert ellenállás idején. A rendőrség napi jelentéseinek szinte sztereotip fordulatává vált a Kossuth és Garibaldi nevével tüntető „alsó néposztályhoz tartozó tömeg" és az „éretlen ifjúság" denunciálása.6 A mozgolódás országos méretű volt. Sárospatakon, Bártfán, Egerbon, Vácott, Kassán, Beregszászon, Szegeden, Zalaegerszegen, Rákospalotán a pestihez hasonló — néhol, így Ungvárott, még viharosabb 1 Pesti Napló, I860, máj. 1. 3. 1. A ..Morning Post"-ból átvett távirat. ! Pesti Napló, I860, máj. 12. Vezércikk. 3 b. Podmaniczky Frigyes : Naplótöredékek 1824—1887. III. к. Bpest, 1888. 96—97. 1. 1 Lukács Lajos : Magyar függetlenségi és alkotmányos mozgalmak 1849—1867. Bpest, 1955. 237. 1. 5 Uo. 240. 1., és Bcrzemczy Albert : Az abszolutizmus kora Magyarországon 1849—1865. III. к. Bpest, 1932 82—83. 1. " Sashegyi Oszkár (szerk.): Munkások cs parasztok mozgalmai Magyarországon 1849—1867. Iratok. Bpest. 1959. 291—293., 303—304. 1.
