Századok – 1961
Tanulmányok - S. Lengyel Márta: Egy osztrák röpiratíró útja a negyvennyolcas forradalom felé (II. rész) 47
f EGY OSZTKÁK EÖPIEATÍEÓ ŰTJA A NEGYVENNYOLCAS FOBBADALOM. FELÉ 63 Azt a rendelkezést, amellyel a katonai szolgálati időt nemrégiben 14 évről 8 évre szállították le, egész Németország örömmel fogadta, s a haladás jelének tekintette. Ez a sokat dicsért reform azonban nem teljes és semmiképpen sem elegendő, s csak abban az esetben lehet jóhatású, ha egyéb katonai reformok is sürgősen követik. Öt, legfeljebb hat évnél nem hosszabb fegyveres szolgálati idő teljesen elegendő volna Ausztriában. Szükséges ezenkívül a hadseregnél a nemesek előnyben részesítésének mielőbbi megszüntetése is. A végső és legfontosabb reform azonban a hadi szolgálat teljes átalakítása kell hogy legyen.265 Ez pedig „az általános, kivételt nem ismerő hadkötelezettség bevezetéséből áll".26 6 Az osztrák társadalomról és a benne érlelődő új erőkről De Schuselka, ha ezzel a kérdéssel kapcsolatban megint csak a nemesi kiváltságok s általában a nemesség előnyben részesítése ellen foglal is állást, nem egyoldalú s nem tanúsít már értetlenséget a nemesség körében jelentkező jószándékú törekvések iránt, ellenkezőleg: a rendek mozgalmairól eddig hangoztatott elítélő véleményét mindinkább feladja s most már méltányolja, hogy egyes nemesi politikusok immár maguk is reformjavaslatokkal lépnek fel. Ennek a változásnak két oka van. Egyrészt időközben bővebb értesüléseket nyer a rendek céljairól s jobban megismeri törekvéseiket, Bauernfelddel ugyanis Ausztriából való második távozása után is összeköttetésben marad, tőle hazai híreket, dokumentumokat kap száműzetésében, sőt ekkoriban valószínűleg szintén az ő révén személyes kapcsolatba kerül Anton Doblhoff báróval, az alsóausztriai rendi mozgalom egyik vezetőjével és Viktor Andrian-Werburggal is.267 Értesülései pedig arra mutatnak, hogy a rendek most már nem egyedül a nemesi kiváltságok feltámasztásáért szállnak síkra. Másrészt az osztrák viszonyok alaposabb vizsgálata is régi álláspontjának módosítására készteti. Most már úgy látja ugyanis, hogy a polgári rend megerősödése következtében még a rendeknek történeti jogaik feltámasztására irányuló törekvése sem vezethet többé nemesi oligarchia megvalósulására, amitől eddig annyira félt, megteremtheti viszont a törvényes oppozíció lehetőségét. Az abszolutizmus jogtalansága ellen tehát így történeti jogi talajról lehet majd felvenni a harcot, s ez mindenképpen az ellenzék erősödését fogja maga után vonni. Ezt pedig azért is helyesli, mert úgy látja, hogy a jelenlegi osztrák viszonyok a liberális ellenzék tagjainak a politikai reformok kikényszerítésére csak egyetlen eszközt kínálnak: a törvények és rendelkezések áthágását, a nekik való ellenszegülést; ezzel azonban önmagában csak nagyon lassan érhetnek el megfelelő eredményt, ha pedig ezt a tevékenységüket következetesebben folytatják és kiterjesztik, ez végső soron forradalomra fog vezetni. A véres forradalmat azonban Schuselka, tudjuk, mindenképpen el akarja kerülni.268 266 Uo. 145., 147—148., 163. 1. 266 Uo. 162. 1. 267 Reschauer I., 26. 1. — Bauernfeldnek ugyanis kapcsolatai voltak az alsóausztriai rendekkel, például Doblhoffal, akivel egy házban is lakott (Bibi, 320. 1.). Schuselka 1846. íiuíí. 16-án tájékoztatja Rolkttft Doblhoff bárónak és az „Oesterreich und dessen Zukunft" szerzőjének nála tett látogatásáról (Rollett, 127. 1.). Doblhoff egyébként anyagilag is támogatta Schuselkát Bauernfeld közvetítésével (Fellner, 81. 1.). 268 Schuselka, Rückschritte 256 — 267. 1.; Schuselka, Volkspolitik 78 — 79. 1. Vö-Rückschiitte 253—254. 1.
