Századok – 1961
Tanulmányok - S. Lengyel Márta: Egy osztrák röpiratíró útja a negyvennyolcas forradalom felé (II. rész) 47
64 S. LENGYEL MÁRTA: EGY OSZTRÁK RÖR.ÍRATlRÖ ÜT JA Schuselka véleményének megváltozása tehát, mint maga is írja, inkább gyakorlati megfontolásokból ered, a nemesség iránti tartózkodásának elvi alapjait ezzel egyáltalán nem adja fel, hajlandó azonban háttérbe szorítani.269 ,,Egyre inkább tudatossá kell tenni — írja —, hogy nemesség és nép egyek és egyesülendők, most csak egyetértő munkálkodással győzedelmeskedhetnek a közös ellenségen. Ez az ellenség pedig a bürokratizmus,"27 0 Védelmébe veszi most már a rendeket azzal a váddal szemben is, hogy csak a galíciai események után s egyedül ijedtségükben kezdtek a robot és dézsma eltörlésére gondolni.271 Sőt örömmel nyugtázza a csehországi rendek hasonló természetű kezdeményezéseit is s, ami ennél is váratlanabb, a magyar rendek reformtörekvéseinek is elismeréssel adózik, megállapítván, hogy ők is politikai jogokkal akarják felruházni a harmadik rendet, s — mi több — még a negyediknek is bizonyos jogokat kívánnak adni. Mindamellett változatlanul hangsúlyozza: az arisztokráciának sok mindent el kell veszítenie, hogy a népek valóban szabadok lehessenek.272 Schuselka tehát, aki mint liberális gondolkodású író, természetesen híve az állampolgári szabadságjogok megadásának, ezt már nemcsak általánosságban vallja s nemcsak a polgári osztályra korlátozza, hanem az elnyomott negyedik rend érdekeit is felkarolja, s síkraszáll a jobbágyok helyzetének megváltoztatásáért. Ami Ausztriában, ahol a lakosságnak nagy többsége jobbágyi sorban él, döntő fontosságú. A II. József halála után következő reakciós időszakban — írja — a tervbevett reformok megrekedtek s a parasztok továbbra is megmaradtak kettős elnyomatottságukban. A földesurak és jobbágyok közötti „patrimoniális" viszonyt továbbra is a „patriarchális" trón nélkülözhetetlen alapjának tartják s a földesúri jogokat továbbra sem magán-, hanem közjogi viszonylatoknak tekintik. így az egész paraszti rend néhány kivétellel (mindenekelőtt a tiroliakéval), sőt a polgári rend egy része is ma még mindig a földesurak alattvalója személyi és dologi tekintetben. A lakosság legszámosabb, leghasznosabb részének ez a kettős alávetettsége teljesen elítélendő. Együttérzéssel és mély felháborodással sorolja fel a jobbágyok számtalan állami és földesúri terhét,273 s szenvedélyesen sürgeti a parasztság helyzetének mielőbbi megjavítását, mindenekelőtt a galíciai eseményekre hivatkozva. Meglátja azt is, hogy a galíciai parasztok felkelése nagyon is kapóra jött a kormánynak, s nyiltan kimondja, hogy ha a parasztok egy nappal a krakkói felkelés előtt tették volna csak egy tizedrészét annak, amit most valóban elkövettek, akkor éppen nem dicsérnék és magasztalnák őket hivatalosan, hanem felségsértő rebellisekként bánnának velük.274 Pedig, írja, a galíciai parasztok nem a lengyel nemzeti szellem ellen, hanem az osztrák állam ellen keltek fel, hisz ebben a tartományban is az általános osztrák 269 Schuselka, Rückschritte 266. 1. 270 Uo. 258. 1. (A kiemelés Schuselkától.) 271 Bizonyítékul a Volkspolitik lapjain közli is az alsóausztriai rendek 1844. jan. 24-i feliratát, amelyben kimondják, hogy készek öt év alatt a jobbágyokat a lehető legkevésbí terhelő módon megszűntetni a robotot és a dézsmát, s elismeréssel nyilatkozik az irat megfogalmazóiról, Colloredóról, Doblhoffról és Walterskirchenről. (Schuselka, Volkspolitik 124—125. 1.) — Az iratot közli uo. 126 —143. lapokon s a rendek újabb, júliusban írt panaszlevelét a 81 —109. lapokon. 272 Schuselka, Volkspolitik 110., 69., 109 — 110. 1.; Rückschritte 257. 1. Vö. Volkspolitik 67 — 68. 1. 273 Schuselka. Volkspolitik 115 — 116., 119. 1. Vö. uo. 117-118. 1. 274 Schuselka, DPR 271. 1. Vö. uo. 42. 1.
