Századok – 1961
Tanulmányok - Ránki György: A római hármas egyezmény és a német külpolitika 645
666 1(ÍN Kl GYÖRGY niától.7 4 Az olaszok azt is hangsúlyozták — így a londoni olasz nagykövet is —, hogy Gömbös a revízió miatt annyira ragaszkodik a német szövetséghez, hogy Mussolininek igen nagy erőfeszítésébe került, míg a politikai szövetség megkötéséhez hozzájárult. Sőt ezen hozzájárulás ellenében a jövőben fokozottan kell az olasz külpolitikának szót emelnie a magyar revíziós törekvések mellett, bizonyítandó, hogy e célok megvalósításában a magyar kormány elsősorban Olasz-országra számíthat.7 5 Nincs okunk feltételezni, hogy a német külügyminisztériumban ne tudtak volna a magyar külpolitika igazi céljairól és ne'látták volna, hogy Gömbösék semmiesetre sem óhajtják az olasz szövetséget a német szövetség feláldozása árán. Sőt — véleményünk szerint — nagyon is tudatában voltak ennek, és ezért revolverezték a magyar kormányt a német támogatás elvesztésével. A német külpolitika Magyarországban azt a gyenge láncszemet látta, melyen keresztül az egész római egyezményt értéktelen papírronggyá változtathatja. Jól látták, hogy Horthy Magyarországa nem egy németellenes tendenciákat rejtő blokk támasza lesz, hanem előbb-utóbb a német terjeszkedés eszközévé válik. Természetesen ehhez idő kellett, és ezt az időt a német külpolitika úgy akarta felhasználni, hogy bizonyos nyomást gyakorol a magyar kormányra. Éreztetni kívánták, hogy a római egyezmény következtében az eddig oly szívélyes kapcsolatok elhidegültek. Erre az elhidegülésre utal, hogy 1934 március végétől a német külügyminisztérium kiadott iratai között rendkívül megritkulnak a magyar kormánnyal folytatott tárgyalásokról szóló jelentések. Hosszú szünet után csak május elejéről — az időpont aligha véletlenül esik egybe a római egyezmény gazdasági vonatkozásainak végleges megállapításaival — találkozunk Mackensennek egy újabb jelentésével. Ez a beszámoló azonban, melyet Mackensen nem a hivatalos formák között, hanem magánlevélként küldött el apósának, Neurathnak, megérdemli, hogy kissé részletesebben foglalkozzunk vele. A követ a hivatalos irathoz csatolt magánlevélben kéri apósát, hogy közléseit a legnagyobb titoktartással kezelje. „Itt is — írja — csupán a Kormányzó, Gömbös és Kánya tudnak a dologról és senki más a külügyminisztériumban. Ezért a dolgot Masirevich előtt is szigorúan bizalmasan kell kecelni." Mackensen mielőtt tényleges közlendőire rátérne, szükségesnek tartja azt is leszögezni, hogy a Kormányzó — kitől a jelentésben szereplő javaslat származik — „messzemenően a legjobb barátunk itt. Nála a Berlinnel való baráti kapcsolat kimondottan elsőbbséget élvez a Rómához való kapcsolatokkal szemben."76 A hivatalos jelentésben Mackensen közli, hogy május 8-án magához kérette őt Kánya külügyminiszter és —- kérve, hogy kezelje a kérdést szigorúan bizalmasan — a következőket mondta el. Néhány nappal azelőtt Horthy hivatta őt magához. A kormányzó az Ausztriában egyre erősbödő Habsburg-restaurá-74 Doc. on Brit. For. Pol. Second. Ser. VI. 565. Drummond római nagykövet 1934. márc. 20-i jelentése. 76 Doc. on Brit. For. Pol. Sec. Series. Vol. VI. 569. Sargent feljegyzése Vitetti olasz nagykövettel folytatott beszélgetéséről. 76 Doc. on Germ. For. ftl. С. II. 809. Mackensen magánlevele. „Here only the Regent, Gömbös and Kánya know of this matter and in their Foreign Ministry no one else knows of it. Hence it must be kept absolutely secret from Masirevich too . . . He is far our most reliable friend here. With him friendly relations with Berlin take marked preponderance over those with Rome."
