Századok – 1961
Tanulmányok - Ránki György: A római hármas egyezmény és a német külpolitika 645
664 RÁNKI GYÖRGY sősorban".6 8 A német külpolitika jól látta, hogy a magyar uralkodó osztályok semmiképpen sem óhajtják az olasz szövetség biztosításáért a német szövetséget feláldozni, és azért hajlandók lesznek Németország kegyeiért igen lazán értelmezni a római egyzmény politikai paragrafusait. Diplomáciájuk feladatát ilymódon nem volt nehéz megjelölni. Támadni a magyar külpolitikát, mint amelyik elárulta a német-magyar barátságot, és Németország ellen más hatalmakkal fogott össze. Zsarolni a magyar politikusokat a német támogatás megvonásával, és ezzel késztetni őket a római egyezmény elszabotálására. Ez a szellem uralta Mackensen budapesti német követ beszélgetését Kánya külügyminiszterrel és Röder vezérkari főnökkel. Mackensen berlini körök megdöbbenését hangsúlyozta a római egyezmény politikai vonatkozásai miatt, mire Kánya a magyar politika fenntartásait hangsúlyozta a politikai egyezményrésszel szemben. A továbbiakban pedig azt igyekezett bizonygatni, hogy az egyezmény semmiféle új kötelezettségvállalást nem jelent Magyarországra nézve és a konzultatív megegyezés távolról sem vonja maga után, hogy a magyar kormány német—osztrák viszály esetén vagy akár más probléma kapcsán az olasz kormánnyal feltétlen azonos politikát kell kövessen.69 Hasonló értelmezést kívánt tulajdonítani az egyezménynek Masirevich is, arról kívánva meggyőzni Neurath német külügyminisztert, hogy kormánya politikai mozgásszabadsága semmilyen formában sincs korlátozva a római jegyzőkönyv által. Neurath cinikus válaszára, hogy majd csak a tényektől hagyja meggyőzetni magát, a követ avval a javaslattal állt elő, hogy Németország is csatlakozzék az egyezményhez. A válasz azonban ez esetben is nemleges volt, sőt finom formában az izgatott magyar államférfi fejére olvasták, hogy állításával szemben az egyezményt aláíró államok ezt egyáltalán nem kívánják, sőt Olaszország egyenesen ellenzi.70 A kérdés nagy hordereje arra indította Gömböst is, hogy személyesen igyekezzék meggyőzni a náci kormányt a magyar kormánykörök baráti hűségéről. E célból kérette magához március 21-én a budapesti német követet. Gömbös hangoztatta, hogy már Rómában kifejtette Hasselnek a római egyezmény értelmét, így csodálkozik, hogy Berlinnek aggodalmai vannak a szerződés miatt. Rekapitulálva a tárgyalásokat, ismét megerősítette, hogy mind Mussolinivei, mind Dollfuss-szal közölte: ,,Az a magyar kormány nézete, miszerint a közép-európai problémák általános rendezése Németország részvétele nélkül nem megvalósítható."7 1 Azt is leszögezte — folytatta —, „hogy ő a Dunát a német és olasz érdekszféra természetes elválasztóvonalának tekinti". „Magyarország csak a Kárpátvidéken követel magának vezető szerepet" — fűzte hozzá szerényen. A továbbiakban a már többször kifejtett gondolatokra tér vissza, miszerint a németek miatt az ő javaslatára iktatták be az esetleges csatlakozásra vonatkozó paragrafust, és az ő elutasító magatartása 68 Doc. on Germ. For. Pol. С. II. 638. ,,. . . the future development of German-Hungarian relations will be substantially influenced by the practical consequences of the consultative pact of Rome." 69 Uo. 646. Mackensen 1934. márc. 20-i jelentése. 70 Uo. 649. Neurath külügyminiszter 1934. márc. 21-i feljegyzése. 71 Doc. on Germ. For. Pol. С. II. 651. Mackensen 1934. márc. 21-i jelentése. „In the Hungarian view a large-scale solution of the Central-European problem without Germany was inconceivable." ,,. . . he considered the Danube as the line indicated by nature for deliminating Germany's and Italy's spheres of interest. Hungary merely demanded the leading role in the »Carpathian region«."
