Századok – 1961
Tanulmányok - Ránki György: A római hármas egyezmény és a német külpolitika 645
A RÓMAI HÁRMAS EGYEZMÉNY ÉS A NÉMET KÜLPOLITIKA 661 vet március 6-án Dollfusstól kér tájékoztatást a római tárgyalások célja felől. A még aznap kelt távirat bizonyosan megnyugtatóan hangzott a német külpolitika aggódó vezetői számára, Dollfuss ugyanis Rieth bécsi követ távirata szerint kijelentette, nincs szándékában vámuniót létesíteni, sőt valamiféle írásos politikai egyezmény megkötéséről sincs szó.58 Masirevich március 9-én a magyar kormány utasítására felkereste a német külügyminisztériumot, hol szóbeli megnyugtatás mellett írásban is leszögezte, hogy a háromhatalmi tanácskozás gondolata Rómából származik. Célja viszont csak a kereskedelem növelésére korlátozódik, amennyiben az olasz kormány a politikai egyezmény lehetőségét is felvetné, úgy a magyar kormány erőfeszítései mindenképpen olyan irányban fognak hatni, hogy a szövegezés Németország esetleges csatlakozására is módot nyújtson.5 9 A német' politikusok azonban elég kevéssé értékelték a magyar fáradozásokat. Biilow államtitkár nézete szerint a magyar magatartás, ,a rossz lelkiismeret és az alibikeresés j ele".6 0 Az európai politika szeme ezekben a napokban Rómára irányult.Az ott folyó tárgyalások eredményeit nemcsak a németek, de a Kisantant országok vezetői, val amint a román—jugoszláv—csehszlovák szövetséget istápoló francia államférfiak is némi aggodalommal várták. Hiszen számukra sem volt közömbös, létre jön-e a francia vezetés alatt álló Kisantanttal szemben egy olasz vezetésű blokk. Közvetett érdekei folytán Nagybritannia számára sem volt közömbös, mi történik Rómában. Ezekután bizonyos szenzációként hatott a római nagykövet március 15-i távirata, mely a késő esti órákban érkezett az angol külügyminisztériumba. A távirat hírül adva, hogy Mussolini a tárgyalások során konzultatív politikai paktumot terjesztett szövetségesei elé, véget vetett az eddigi bizonytalanságnak61 Azonban természetesen nem Londonban okozott ez elsősorban izgalmat. Találóan tükrözi ezt az angol külpolitikáról kiadott dokumentumkötet is, melyben egy alig tízsoros távirat örökíti meg ezt a politikai eseményt, holott a német külügyi iratok között ugyanezen keltezéssel Hasselnek egy közel 20 oldalas beszámolója található.6 2 Hassel előbb tájékoztatást nyújt a három napos tanácskozás főként külsődleges eseményeiről, majd rátér a tárgyalások politikai és gazdasági előzményeire. Maga a nyilvánosságra hozott megállapodás — szól a jelentés — három részből állt, az első a három ország politikai együttműködési szándékát nyilvánította ki, a második a gazdasági megállapodások lényegét rögzítette, végül a harmadik csupán Ausztria és Olaszország között hozott létre néhány speciális megállapodást. A szerződés gazdasági vonatkozásai eléggé ismertek. Olaszország és Ausztria viszonylag kedvező áron vállalták a magyar búzafeleslegek átvételét.63 Ez a kér-58 Doc. on Germ. For. Pol. С. II. 558. Rieth márc. 6-i távirata. 69 Uo. 580. Köpke memoranduma és Masirevich feljegyzése. 60 Uo. 583. Biilow márc. 10-i feljegyzése. „. . . taste of a bad conscience and a search an alibi." 61 Doc. on Brit. For. Pol. Second Sor. VI. 647. 62 Doc. on Germ. For. Pol. С. П. 619. 63 A gazdasági tárgyalások néhány nappal korábban kezdődtek és csak májusban jutottak el a tényleges megállapodásokig. Kezdetben a magyar kormány rendkívül nagy gazdasági igényekkel lépett fel. Kánya márc. 9-én a Rómában tárgyaló Wmcklert arra utasítja, követelje mind Ausztriától mind Olaszországtól 2y2 — 2y2 millió q búza bevitelének engedélyezését, az olaszoktól 20, az osztrákoktól 22 P-ért q-ként (O. L. Küm. Gazd. pol. 161. cs. 158/1934). Gömbös márc. 16-án a kormányfői megbeszéléseken már enyhített a magyar követeléseken és osztrák részről 2,5 millió q búza átvételét kérte 15 P + 1,50 P fuvardíj ellenében, az olaszoktól 1 millió q valamint 1,5 millió q
