Századok – 1961
Tanulmányok - Ránki György: A római hármas egyezmény és a német külpolitika 645
662 RÁNKI GYÖRGY clés azonban a német külpolitika számára csak kisebb jelentőséggel bírt. Ok úgy vélték — és nem alap nélkül —, hogy a nemrég megkötött egyezmény -nyel megfelelően ellensúlyozzák az olasz gazdasági érdekeket Magyarországon, így attól, hogy Magyarország kizárólagosan olasz gazdasági befolyás alá kerül, nem kell tartani. Számukra csupán egy esetleges vámunió lett volna előnytelen, a jelen megállapodás gazdasági vonatkozásai viszont nem zavarták lényegesen gazdasági érdekeiket, sőt egyenesen előnyös volt számukra, hogy azt a gabonamennyiséget, melyet ők amúgysem óhajtottak átvenni, a magyar nagybirtokosok más piacra tudják exportálni, és így nem áll fenn a veszélye, hogy tőlük kívánnak gabonára és további export árukra könnyítéseket. Nem így állt a helyzet a politikai vonatkozásoknál. Aligha vonható kétségbe, hogy Németország dunavölgyi hegemóniáját erősen veszélyeztették — vagy legalább is az adott pillanatban úgy tűnt, hogy veszélyeztetik — az olasz sikerek, mégha ezek egyben a francia dunavölgyi befolyás ellen is irányultak. A szerződés ugyanis avval, hogy konkrét formát adott a három ország között eddig is fennálló együttműködésnek, megerősítette Ausztria függetlenségét az Anschluss-veszéllyel szemben. A magyar külügyminisztérium iratai lehetővé teszik, hogy nemcsak az egyezmény, de az azt megelőző, az azt létrehozó tárgyalásokat is megismerjük. Gömbös egy nappal korábban érkezett az olasz fővárosba, mivel előzetesen négyszemközt is beszélni kívánt Mussolinivei. Ezen a találkozón szó esett a magyar belpolitika helyzetéről — melyet „optimistán ítéltek meg" —, a magyar búzaár felemeléséről — Mussolini evvel elvileg egyetértett —, mégis a legalaposabban Ausztria és Németország helyzetét és viszonyát vitatták meg. Gömbös beszámolója szerint: „Duce kitért a Németországgal való viszonyunk taglalására, kijelentve azt, hogy magyar szempontból is előnyös az önálló Ausztria, mire azt válaszoltam, hogy teljesen egyetértünk ezzel, de Németország ellen nem tudunk fellépni, mert Csehország ellen (revíziós küzdelem, harc) Németország aktív barátságára szükségünk van. . . . Felhívtam Duce figyelmét Berlin—Róma—Bécs—Budapest jtolitikai és gazdasági koncepció előnyére, melyben Ausztria mintegy a három állam között a kapcsoló állam szerepét töltené be, de úgy, hogy semmiféle más — ezen az érdekkörön kívül levő — állammal mélyebb politikai és gazdasági viszonyt nem tarthat fenn. Magyarország hivatva érzi magát arra, hogy a Kárpátmedencében saját politikát csináljon a Dunától délre Olaszországra, a Dunától északra Németországra támaszkodva. A Duce éppúgy mint Suvich pesti tartózkodása idején erősen impresszionálva van a német kolosszus délfelé való terjeszkedésétől."6 4 esetleges átvételét igényelte 15 + 2 P (fuvardíj) ellenében. (Feljegyzés az 1934. márc. 16-i tárgyalásról. O. L. Küm. Res. Pol. 23. t. 103/1934 valamint Gömbös jelentése Küm. Gazd. Pol. 161. cs. 254/1934. olasz dosszié 1. t.) Az árak körüli vita azonban hosszan elhúzódott, végül máj. 8-án született csak meg az egyezség, osztrák részről q-ként 20 schilling!.en, olasz részről 56 lírában állapítva meg a búza átvételi árát. (O. L. Küm. Gazd. Pol. 161. cs. 456/ 9. adm. res. 1934.) Az osztrákok 2,2 millió q búza átvételét vállalták, míg az olaszok — mint azt a Safni-társasággal kötött máj. 14-i megállapodás tanúsítja — 1 millió q búza kötelező átvételét vállalták, 1 millió q-ra pedig opciójuk volt, melyet ha nem használnak ki, úgy q-ként 23 líra kártérítést kell fizetniök (O. L. Küm. Gazd. Pol. 661. cs. 158/1934). A szerződéssel a magyar búzafeleslegek aránylag kedvező áron történő elhelyezése biztosítottnak látszott. 64 О. L. Küm. Res. Pol. 23. t. 103/1934. Gömbös és Mussolini 1934. márc. 13-i megbeszélése.
