Századok – 1961
Tanulmányok - Ránki György: A római hármas egyezmény és a német külpolitika 645
660 RÁNKI GYÖRGY Budapestről érkező hírek, melyek a magyar külpolitika német orientációs vonalának további fenntartásáról biztosították Németország urait. Kánya külügyminiszter ugyanis egyértelműen leszögezte az osztrák—német ellentéttel kapcsolatos magyar álláspontot firtató olasz külügyminiszternek, hogy Magyarország semmiféle német-ellenes egyezményre nem kapható és nyilt osztrák—német konfliktus esetében „brutálisan magyar politikát" fognak követni. Még ennél is továbbment Horthy, akit a németbarát politika egyik legfőbb sugalmazójának tekinthetünk. A kormányzó ugyanis Dollfuss5 1 és Suvich látogatása után szükségét érezte, hogy leszögezze a német követnek „mindaddig, míg ő a helyén van, a magyar külpolitika tengelye, a baráti viszony Németországgal, változatlan marad".5 2 Horthy azonban ennél jóval tovább is ment. Aláhúzva a szoros osztrák—magyar együttműködés szükségességét, hangoztatta, hogy politikai egyezmény megkötéséről nincs szó.5 3 Egyébként is ,,ő mind Dollfussnak, mind Suvichnak kifejezte azon őszinte meggyőződését, hogy a Gleichschaltung természetes szükségszerűség, mely minden ellenállást leküzdve érvényre fog jutni." A kormányzó „a Gleichschaltungot teljesen természetes fejlődésnek tekinti, sőt nézete szerint minden kísérlet ennek megakadályozására természetellenes".54 A német követ hangsúlyozta Horthy álláspontjának jelentőségét, rámutatva, hogy igen erős közvetlen befolyása van a magyar politika vonalára és nézeteit mindig rá tudja erőszakolni a kormányra is. Ha ezek az üzenetek, megnyilatkozások valamelyest enyhítették is a német külügyminisztérium aggodalmát, eloszlatni nem tudták azt.5 5 Annál is kevésbé, mivel szaporodtak a római tárgyalásokra vonatkozó jelentések a vezető országok külügyminisztériumainak iratai között. Az angol külügyminisztérium érdeklődésére az alig féléve Budapesten tartózkodó P. Ramsay budapesti angol követ március 3-án terjedelmes jelentésben értékeli a magyar bel- és külpolitikát. Nézete szerint a római tárgyalások, melyek előkészítésére a szakértők már elutaztak, elsősorban gazdasági problémák megoldását célozzák. Erre — hangsúlyozza — az ilyen irányú előzetes nyilatkozatok mellett az is utalni látszik, hogy Kánya külügyminiszter nem utazik Rómába.56 Selby bécsi angol követ március 5-én kelt jelentése már azt is hírül adja, hogy Dollfuss és Gömbös március 12-én érkeznek Rómába.5 7 A német kö-51 Dollfuss febr. 7. és 8. között tárgyalt Budapesten. 62 „As long as he sat in his seat the axis of Hungaryan policy namely the friendly ralationship with Germany remain unchanged." Doc. on Germ. For. Pol. С. II. 544. Mackensen 1934. febr. 28-i jelentése. 63 Nem lehet bizonyossággal állítani, hogy tudatos félrevezetésről lenne szó. Valószínűnek tűnik az a feltevés, hogy a magyar kormánynak eredetileg tényleg nem állt szándékában Rómában politikai egyezményt kötni, Mussolini nyomására azonban mégis kénytelenek voltak hozzájárulni, hogy a szerződés ne csak gazdasági megállapodásokat tartalmazzon. 54 Doc. on Germ. For. Pol. С. II. 544. „He had expressed his honest conviction both to Dollfuss and to Suvich that Gleichschaltung was a natural necessity, which would in the end overcome all the resistance." „He considered Gleichschaltung to be an entirely natural development, he ever considered an attempt to prevent it to be annatural." 55 Egyes német államférfiak egyenesen a cserben hagyott szövetséges szerepében tetszelegtek mondván, hogy „egyetlen barátunk, a magyarok is elhagytak bennünket". O. L. Küm. Pol. 191. cs. 23. t. 820/934. 66 Doc. on Brit. For. Pol. VI. 505. Ramsay márc. 3-i jelentése. 67 Uo. 524. Selby márc. 5-i jelentése.
