Századok – 1961
Tanulmányok - Ránki György: A római hármas egyezmény és a német külpolitika 645
A RÓMAI HÁRMAS EGYEZMÉNY ÉS A NÉMET KÜLPOLITIKA 657 Ebben az időben az osztrák burzsoáziában felülkerekedett az az irányzat, mely az osztrák munkásmozgalom felszámolásában látta az osztrák burzsoá rend megszilárdításának útját. Az olasz fasizmusra támaszkodva külpolitikailag az olasz fasizmushoz hasonló belső rend kialakítására törekedtek. Mussolini is szorgalmazta ezt, sőt a németek ellen nyújtott segítségét kimondottan az osztrák szocialista párt felszámolásához kötötte.4 2 Suvich tolmácsolta Mussolini tanácsát a fasiszta rendszer bevezetésére, majd a külpolitikai kérdésekre tért át, s a tárgyalások eredményeként megszületett az elhatározás Mussolini. Dollfuss és Gömbös márciusi római találkozójára.43 Ez utóbbit ugyan egyelőre titokban tartották, de a semmitmondó hivatalos nyilatkozatok csak erősítették a német külpolitika gyanúját, hogy Olaszország nem utolsósorban Németországgal szemben meg akarja erősíteni délkelet-európai pozícióját. Hassel római nagykövet jelentései viszont arra is utaltak, hogy a magyar külpolitika az olasz terveket bizonyos fenntartásokkal fogadta, nem utolsó sorban azért, mert nézetük szerint a Dunavölgy problémáinak rendezése — vonatkozik ez mind a gazdasági, mind a politikai problémákra — nem lehetséges Németország részvétele nélkül.44 Az olasz és német verseny a dunavölgyi hegemóniáért tehát nagymértékben hozzájárult, hogy 1934. február 21-én megszületett a második német—magyar kereskedelmi pótegyezmény. A bizalmas jegyzőkönyv értelmében Németország Vállalta, hogy előmozdítja a magyar agrárcikkek importját. Meghatározott magyar mezőgazdasági cikkek export-prémium segítségével válhatnak versenyképessé a német piacokon. Ennek fedezetére a német kormány évente 22 millió P-t bocsátott a magyar kormány rendelkezésére. Valójában az egyezmény leszögezte, hogy az összeg Magyarországon befagyasztott német követelésekből nyer fedezetet.4 5 Németország természetesen megfelelő engedményeket kapott a magyar kormány részéről. Mindenekelőtt abban, hogy a magyar hatóságok életbeléptették az 1931-es szerződésben lekötött jelentős vámkedvezményeket a német iparcikkek számára. A német külügyminisztérium a szerződés jelentőségét a következőkben összegezte. ,,A továbbiakban meg fogjuk látni, mennyire sikerült erősíteni Magyarország függetlenségét nem csupán a Kisantant, de Olaszország vonatkozásában is, mely a szerződés egyik fő célkitűzését képezte. A német delegáció azt a benyomást szerezte, hogy Magyarország ellenállóképességét a rendkívül erős olasz politikai nyomással szemben megszilárdították a német engedmények. Várható, hogy Magyarország nem kívánja kockáztatni azokat a jelentős engedményeket, melyeket Németország nyújt számára és tekintettel lesz erre mind politikai attitűdjében, mind kereskedelmi politikájában." ,,A tárgyalások során nem hagytunk kétséget a magyar kormány előtt, hogy Németország ilyen (ti. az egyezmény felmondására jogosító oknak) tekinti például egy osztrák—magyar vagy olasz—magyar vámunió létrejöttét."4 6 42 Selby : i. m. 21. 1. 43 O. L. Küm. Res. Pol. 23. es. 40/1934. és 37/1934. t. 44 Doc. on Germ. For. Pol. II. 487. Hassel febr. 15-i jelentése. 45 A kérdésre részletesen lásd: Berend Iván — Bánki György: Magyarország a német imperializmus életterében. Bpest, 1960. 46 Doc. on Germ. For. Pol. С. II. 605. A külügyminisztérium szigorúan bizalmas feljegyzése a birodalmi kancellária államtitkárához: „One must wait and see how far it will be possible to achieve the stregthening of Hungary's political independence not only with respect to the Little Entente but also Italy, which was the purpose in con -
