Századok – 1961
Tanulmányok - Ránki György: A római hármas egyezmény és a német külpolitika 645
A RÓMAI HÁRMAS EGYEZMÉNY ÉS A NÉMET KÜLPOLITIKA 647 őzen a napon Magyarország berlini követe, Kánya Kálmán kihallgatásra jelentkezett Hitlernél, bogy átnyújtsa Gömbös — Mussolini elsőszámú délkeleteurópai szövetségesének — személyes üzenetét. A magyar miniszterelnök üzenete a régi eszmei közösségre és együttműködésre hivatkozva gratulál Hitler hatalomrajutásához és javasolja a legszorosabb politikai és gazdasági együttműködést.4 A magyar kormány természetesen tisztában volt avval, hogy a német és olasz érdekek korántsem tekinthetők azonosnak és mindenekelőtt Ausztria — ahol Hitler hatalomra jutása után a náci mozgalom rendkívül mértékben megerősödött és a Dollfuss-kormány megdöntésére törekedett — jövőbeni sorsát illetően már nyílt ellentétek mutatkoznak. Talán evvel magyarázható, hogy közvetíteni igyekeztek a két fasiszta nagyhatalom között. Mindenekelőtt Ausztria kérdésében szerették volna, ha a két fasiszta nagyhatalom közös plattformot alakít ki. A 30-as évek elején Ausztriában rendkívül kiéleződött a belpolitikai helyzet. Az osztrák burzsoázia tartott a munkásmozgalomtól annak ellenére, hogy annak irányítása elsősorban a jobboldali szociáldemokraták kezében volt. A burzsoázia, hogy úrrá legyen a gazdasági válság által nyomorba döntött tömegek célkitűzésein, a belpolitikai elnyomást fokozta, igyekezett a munkásmozgalmat felszámolni. Erejüket — nem utolsó sorban éppen a munkásmozgalommal szemben — azon az úton is gyarapítani kívánták, hogy a gazdaságilag és politikailag gyenge államhatalmat egy imperialista nagyhatalom közvetlen védnöksége alá helyezzék. Ezért merült fel már 1931-ben a német—osztrák vámunió terve. A terv valóraváltását azonban a dunavölgyi befolyását féltő francia politika az Anschlusst tiltó saint germani békeszerződésre hivatkozva meghiúsította. Ettől kezdve az osztrák burzsoáziában az az irányzat kerekedett felül — s ezt képviselte Dollfuss —, mely a bel- és külpolitikát egyaránt az olasz fasizmushoz kívánta igazítani. Természetesen a német nagytőke nem kívánt belenyugodni, hogy egyszerűen kiűzzék őt az osztrák paradicsomból, így mihelyt valamelyest úrrá tudott lenni belpolitikai nehézségein, felvette a harcot Ausztriának a német érdekszférába történő betagozásáért, az olasz befolyás visszaszorításáért. Midőn 1933-ban komoly német támogatással megerősödött az osztrák náci mozgalom, ez szükségszerűen az olasz fasizmus helyett a náci Németország „életterébe" kívánta Ausztriát besorolni, A magyar diplomaták és államférfiak t(hát, mikor rendkívül nagy aktivitást fejtettek ki 1933 tavaszán a fasiszta Németországgal való kapcsolatok kiépítése terén, fgyben felvetették, nem volna-e lehetséges Ausztria kérdésében kompromisszumos megegyezésre jutni, olyan formán, hogy Ausztria mind az olasz, mind a német érdekszférához tartozzék. Bethlen volt miniszterelnök, a magyar politikai élet legnagyobb tekintélye 1933 márciusában felolvasókörutat tartott Németországban, s ez alkalommal Hitlerrel, Papennel s Neurath külügyminiszterrel, valamint Blomberg hadügyminiszterrel is tárgyalt. A tárgyalások során a magyar—német politikai együttműködés, a magyar revíziós igények támogatásának kérdése mellett, elsősorban Ausztriáról esett szó.5 Evvel egyidőben Kánya külügyminiszter — akit mint volt berlini követet igen szoros szálak 4 A beszélgetésről készült feljegyzés, megtalálható: Deutsches Zentral Archív Potsdam Auswärtiges Amt II. 40834/3. Gömbös üzenetét közli a Doc. on Germ. For. Pol. С. I. 34-35, valamint lásd még OL. Küm. Pol. 158. cs. 21. t. 30/1933. 6 О. L. Küm. Res. Pol. 50 cs. 20. t. 148/1933.
