Századok – 1961
Tanulmányok - Pölöskei Ferenc: A függetlenségi párt kettészakadása és a koalíció felbomlása (1909) 614
A FÜGGETLENSÉGI PÁRT KETTÉSZAKADÁSA ÉS A KOALÍCIÓ FELBOMLÁSA (1909) 633 A függetlenségi párt kettészakadása után a kooperációs tervnek a parlamentben nyílt többsége volt. Az Alkotmánypárt, Néppárt és a Kossuthpárt Justh lemondása után együtt választotta meg a képviselőház új elnökét, Gál Sándort.6 2 A kormány annak érdekében, hogy Ferenc József kegyeit megnyerje, követeléseit a minimálisra szorította, de belső támasza biztosítása miatt korábbi programjának egy részét is hirdette. Ezért az udvarnak megígérte a bankszabadalom meghosszabbítását — ami egyébként a kooperációsok gazdasági érdekeinek is megfelelt —, de követelte a készfizetések felvételét, s kijelentették Andrássyék, hogy katonai reformok nélkül a hadsereg részére új kötelezettségeket nem vállalnak.03 Kossuth Ferenc a minisztertanács 1909. november 27-i értekezletén többek között arról beszélt, hogy a kormánynak — a függetlenségi pártban beállott szakadás miatt — „bizonyos engedményekre van szüksége, hogy az ellenzékkel való küzdelemben megállhasson. A többségből már csak egynéhány szavazatot sem lehet nélkülözni.'6 4 Ezért a közös bankszabadalom meghosszabbításával egyidejűleg a készfizetések felvételét , Magyarország hitelszükségletének biztosítása érdekében külföldi piacok szerzésére szabad kezet követelt a kormány részére. „Végül nem a jelenlegi szabadalom érvényességét meghosszabbítani, hanem új szabadalmat, új alapokon kellene adni — mondotta. Kossuth Ferenc —, amely alapok már most megállapítandók, hogy az országgal közölhetők legyenek."6 5 így készült a kormány a hatalom további gyakorlására. A november 14-i és 15-i audienciákon Wekerle, Andrássy és Kossuth már azonos kibontakozási tervet képviselt, s igyekeztek azt Ferenc Józseffel elfogadtatni. Arra hivatkoztak, hogy tervüket a parlament többsége támogatja, s így a békés, alkotmányos kibontakozás garanciája biztosítva van.66 Ferenc József azonban a kormány engedményei s parlamenti többsége ellenére sem fogadta el Andrássyék tervét. Ennek egyik oka az volt, hogy a kooperáció csak az adott, a tömegek előtt lejáratott parlamenti többséget tudta maga mögött felsorakoztatni, de nem biztosította a végső kibontakozás feltételeit. Bár a koalíciós parlament többsége — a függetlenségi párt kettészakadása után — Andrássyék tervét támogatta, ott is szembenállt vele az erős Justh-párt, amely gazdag obstrukciós tapasztalatokkal rendelkezett, s a parlament működését lehetetlenné tette volna. Emellett az önálló bank létrehozása jegyében lefolytatott népgyűlései során a koalíció korábbi tömegeinek jelentős részét maga mellé sorakoztatta már, s egy esetleges választás a lejáratott Alkotmánypárt, Néppárt s a velük szövetségre lépő Kossuthpárt számára kevés sikert ígért. A szélsőségesen soviniszta, reakciós, nagybirtokos vezetésű kooperációs tervvel — Justhék mellett — határozottan szembeszálltak Yázsonyiék, a szociáldemokrata párt, a polgári radikálisok, 62 Napló, 1909. XXV. k. 478. 1. Gál Sándor Kossuth párti képviselő volt s Justh 157 szavazatával szemben 201 szavazatot kapott. 63 Magyar Hirlap, 1909. nov. 20. 64 O. L. M. T. jkv. 1909. nov. 27. 65 Uo. Apponyi is a bankprovizórium ellen nyilatkozott. Szerinte a bankszabadalom egyszerű meghosszabbítása tovább erősítené Justhékat, aminek egy esetleges választásnál igen kellemetlen kihatásai lehetnének. 66 Pesti Hirlap, 1909. nov. 16. „A hétfői audenciákon az eddigiektől eltérően Kossuth és Andrássy csaknem egybehangzó álláspontot képviseltek a király előtt — írja a Pesti Hírlap —, az a novum állott elő, hogy Kossuth meggyőződvén az önálló bank követelésének ezidőszerinti lehetetlenségéről, követeléseiben oly térre ment át, ahol többé nem áll szemben lehetetlenséggel. 11 Századok
