Századok – 1961
Tanulmányok - Pölöskei Ferenc: A függetlenségi párt kettészakadása és a koalíció felbomlása (1909) 614
634 PÖLÜSKEI FERENC a parasztpáltok és a nemzetiségek. Fennállt tehát egy, a kooperációval szembeni széles, demokratikus összefogás lehetősége, s ettől félt Ferenc József is. A függetlenségi párt kettészakadása így Andrássyék elképzelései ellenére a kooperációs terv megvalósításának csak formális parlamenti feltételeit hozta létre, ugyanakkor azonban a koalíció bomlásának betetőzése volt. Ellenezték a kooperációs tervet a különböző ausztriai társadalmi rétegek is. A katonai reformokat hangoztató Andrássy tervével különösen élesen szembeszállt a centralizációra, a hadsereg egységének megvalósítására törekvő Ferenc Ferdinánd s a hozzá közelálló keresztényszocialista párt. A bázis nélküli, s ugyanakkor „összmonarchia-ellenes", magyar nemzeti jelszavakat hangoztató kooperációt nem tartották alkalmasnak arra, hogy a háború belpolitikai előkészítésének vezetője, irányítója legyen. Az osztrák lapok egyre nyíltabban támadták a kooperációt, s azt követelték, hogy a koalíción kívülálló politikusok vezessék a magyar uralkodó osztályok kormányzati válságának megoldását.67 1909 november végén Tisza István Pestre jött, majd november 27-én Bécsbe utazott, ahol a király fogadta.6 8 A király és Tisza között lefolyt beszélgetés tartalma ismeretlen számunkra — Tisza ezekről ritkán s csak szűkszavúan nyilatkozott —, de 1909. november 28-án a Nemzeti Társaskörben tett kijelentéseteiből kiderül, hogy fő célkitűzése a szabadelvűek sorainak rendezése, önálló pártba szervezése és kormányrakerülése volt.69 Ennek közvetlen megvalósítását azonban még korainak tartotta. Abban, hogy Tisza még nem tartotta alkalmasnak az időt a szabadelvűek nyílt szervezkedésére s kormányalakítására, nemcsak a függetlenségi pártok egyesülésétől való félelem játszott szerepet, hanem az udvarnak és a szabadelvűeknek az a közös törekvése is, hogy a parlamenti viszonyok miatt szükségszerűen beálló törvényen kívüli állapotért is a koalíciót tehessék felelőssé. Ez szerintük a koalíció tehetetlenségének, kormányképtelenségének újabb olyan bizonyítéka lehet, ami alkalmas további elszigetelésére, a szabadelvűek megerősítésére, és indokolná a parlamenten kívüli kormány kinevezését. Ezt a csapdát a koalíció is látta, ezért kérte a királyt, hogy fogadja el lemondását, s bízzon meg egy átmeneti kormányt az ügyek vezetésével.70 Ebben az esetben azonban a koalíció számára maradt volna meg az a lehetőség, hogy az ex lex bekövetkezéséért az átmeneti kormányt hibáztassa. Érthető, hogy a régi szabadelvűek ilyen hátránnyal nem akartak indulni, nem vállalták az át-67 A Neue Freie Presse 1909. szept. 23-i száma erről még mint távoli lehetőségről ír: „A régi 67-esekre most sokan gondolnak s a tél meghozhatja a parlament feloszlatását és az új választásokat. A válság rendkívül komoly. Éles fül hallhatja már a jövő zúgását." A Neue Freie Presse nov. 25-i száma azonban már arról beszél, hogy mivel a tárgyalások kátyúba jutottak, s a király ellenállása a katonai kérdések terén leküzdhetetlen, olyan államférfiak kerülnek előtérbe, akik nem tartoznak a kooperáló pártokhoz. (A Neue Freie Presse az osztrák-magyar finánctőkés irányzat lapja volt, s az újra szervezkedő szabadelvűek véleményét tükrözte.) 68 Az Újság, 1909. nov. 29. 69 Pester Lloyd, 1909. nov. 29. 70 Wekerle 1909. nov. 25-i, a királyhoz küldött felterjesztésében elmondja, hogy a politikai helyzet kibontakozásának késése miatt a képviselők között fokozódik a nyugtalanság, s hogyha Justhék összehívják a képviselőházat, olyan javaslatok, határozatok születhetnek ott, amelyek a kormányt a legkellemetlenebb helyzet elé állítják, s nagy zavarok keletkezhetnek. „E fenyegető veszélyek elhárítására az egyetlen mód — írja Wekerle —, ha a politikai válság megszüntettetek", hogyha elfogadják Bécsben a kormány lemondását. (O. L. Min. ein. ír. 1909. III. 2363. sz.)
