Századok – 1961
Tanulmányok - Pölöskei Ferenc: A függetlenségi párt kettészakadása és a koalíció felbomlása (1909) 614
626 PÖLÜSKEI FERENC tására irányuló szándék, és egyre erősebbé vált a „szabadelvűek" szervezkedése. A bankcsoport megerősödésével párhuzamosan pedig háttérbe szorult a függetlenségi párt jobbszárnyának az a korábbi törekvése, liogy a kibontakozás élén az egységes függetlenségi párt haladjon. 1909 őszén a párt e része ezért fokozatosan a kooperáció hívévé vált. 1909 őszén különösen erős volt a függetlenségi párt bankcsoportjának mozgalma. Holló Lajos, a bankcsoport egyik vezetője a községi, városi, megyei s egyes országrészekre is kiterjedő függetlenségi pártok megalakításának szükségességét hirdette, s hozzáfogott ezek megszervezéséhez is. 1909 augusztus 22-én Szegeden Holló elnökletével alakult meg a Békés, Csanád, Csongrád, Jásznagykun, Szolnok, Pest és Torontál megyei függetlenségi pártokból az Alföldi Függetlenségi és 48-as Párt.35 Szombathelyen Cotthard Sándor, a Vasmegyei Független Hírlap szerkesztője egy augusztusvégi ülésen az önálló bank felállítása és az általános választójog mellett követelte azt is, hogy a függetlenségi párt szakítson a 67-es pártokkal.3 6 1909 szeptemberében hasonló követelések jegyében zajlott le a nagykanizsai, marosvásárhelyi, szegedi, kolozsvári, aradi és sok kisebb város függetlenségi gyűlése is. A pártban feszülő ellentéteket ekkor még a mesterségesen létrehozott egység köde homályosította el. Az 1909. szeptember 27-i temesvári bankgyűlés határozatban mondta ki, hogy a képviselőház szeptember 28-án utasítsa el az Osztrák-Magyar Banknak a szabadalom megújítására irányuló kérelmét, tűzze napirendre a bankbizottság jelentését, s kezdje meg az önálló bank felállításának előkészítését.37 A bankcsoport még azt remélte, hogy amennyiben az ország közvéleményét felsorakoztatják maguk mögé, a függetlenségi párt kormányt alakíthat. Az Alkotmánypárt, Néppárt ugyanakkor Ferenc Józsefnek a kooperációs terv hasznosságát bizonygatta, annak megvalósulását a válság megoldása legjobb formájaként igyekezett feltüntetni. A Néppárt lapja írja: ,,Ha mélyebben átgondoljuk a dolgokat, ennek a válságnak szélsőségeit, óriási nehézségeit, elmérgesedését, valóban egyetlen megnyugtató hatást csak akkor várhatunk, ha ez a kormány tartja meg kezében a kibontakozásnak munkáját."3 8 A kooperációt kereső pártok, az Alkotmánypárt, a Néppárt, a függetlenségi párt jobbszárnya a válságból csak egy kivezető utat láttak, csak az ő elképzeléseiket, hatalomra kerülésüket, illetve hatalmon maradásuknak királyi megerősítését tartották reálisnak. Nem hittek az 1905-ben megbukott Szabadelvű Párt feltámadásában és nem hitték azt sem, hogy az udvar, a radikálizálódó, követeléseihez szigorúan ragaszkodó Justh-csoportot a hatalom birtokosává vagy részesévé teszi. Az Alkotmány 1909. szeptember 24-i száma írja: „Nem tudjuk elhinni, hogy akkora elfogultság éljen az osztrák belpolitikai körökben, hogy az ellenünk táplált gyűlölködésből a saját érdekeiket is kockára tegyék. Vannak a válságnak olyan momentumai, melyek katasztrófát jelenthetnek az osztrákoknak is." A király azonban a parlament őszi ülésszakának kezdete előtt Andrássyék kibontakozási tervét nem fogadta el. Ennek döntő oka az volt, hogy Ferenc József a kooperációt nem tartotta 35 Budapest, 1909. szept. 5. 36 Magyarország, 1909. szept. 1. 37 Magyarország, 1909. szept. 28. 38 Alkotmány, 1909. szept. 23. Itt a koalíciós kormány fenntartása a kooperáció létrehozását és nem a koalíció változatlan fenntartását jelenti.
