Századok – 1961
Tanulmányok - Pölöskei Ferenc: A függetlenségi párt kettészakadása és a koalíció felbomlása (1909) 614
A FÜGGETLENSÉGI PÁRT KETTÉSZAKADÁSA ÉS A KOALÍCIÓ FELBOMLÁSA (1909) 627 alkalmasnak a válság megoldására, s a koalíció bomlásának előrehaladottsága, Justhék bankmozgalma miatt kormányképtelennek ítélte. Kristóffy Daruváryhoz, a kabinetiroda főnökéhez írott levelében a 67-es koncentráció tervét halvaszületett gondolatnak minősítette. Szerinte Andrássy már bukott ember. A volt szabadelvűek — Tisza, Khuen, Lukács, Székely Ferenc — nem ugranak bele e helytelen vállalkozásba. A terv megvalósulása esetén pedig a szociáldemokraták, a bankcsoport, a nemzetiségek, a parasztpártok, polgári radikálisok, egységes, nyílt harcot indítanának a kormány ellen.39 A kooperációs tervet azonban Ferenc József nem végérvényesen utasította el, fenn akarta tartani a vele való lavírozás lehetőségét, arra igyekezett a későbbiek során felhasználni, hogy tovább bontsa vele a koalíciót, ami az új 67-es csoportosulás megerősödésének legfontosabb előfeltételét képezte. A király taktikai meggondolások alapján élesztgette a kooperációs terv fő képviselőinek hatalmi reményeit, s Andrássyék tervük vitathatatlan és előbb-utóbb bekövetkező győzelmét várták. Ezért a két legerősebbnek látszó, egymással ellentétes irányzat kikristályosítását tekintették fő feladatuknak, s a függetlenségi párt teljes megosztását, a bankcsoport elszigetelését akarták elérni. Wekerle ennek érdekében a parlament szeptember 28-i ülésén bejelentette, hogy a pártoknak az az együttes működése, amelyre támaszkodtak, megszűnt.40 A függetlenségi párt kettészakításán munkálkodtak a hatalomra készülődő szabadelvűek s az őket támogató bécsi uralkodó körök is. Ok azonban a függetlenségi pártban levő ellentétek növelését az egész koalíció bomlasztása legfontosabb részének tekintették. A parlament őszi ülésszakának megkezdése után az osztrák lapok ezért nyíltan tiltakoztak a függetlenségi párt kormányrakerülése ellen. A függetlenségi párt kettéválasztásának célkitűzésében tehát — bár más okok miatt — az osztrák uralkodó körök, a szabadelvűek, valamint a kooperáció vezetői megegyeztek. Ezért a kooperációsok gyakran a bécsi lapok cikkeit, az osztrák pártok vezetőinek nyilatkozatát idézve hangoztatták a függetlenségi párt kormányképtelenségét. Ezzel akarták teljesen megnyerni Kossuth Ferencet is. ,,Kormányképessé csak a 67-es alapon lehet a függetlenségi párt — írja az Alkotmány —, ha kikapcsolja a lehetetlennek beismert elveket és rálép a lehetőségek politikájának talajára. . . Vagy rálép erre az útra, vagy beismeri csődjét és félreáll."41 A lehetőségek politikája azonban ekkor kizárólag és egyértelműen a behódolás politikáját jelentette. Ezután kezdődött a függetlenségi párt két irányzatának végső küzdelme és ezzel együtt Kossuth Ferenc nagy és utolsó válsága, ami a párt novemberi kettészakadásához vezetett. A párton belüli két irányzat most is, de a korábbiaknál intenzívebben Kossuth Ferenc megnyeréséért küzdött. Kossuth Ferenc így 1909 őszén a magyar belpolitikai élet középpontjába került. Különösen erős volt a temesvári bankgyűlés után az Alkotmánypárt és a Néppárt Kossuth Ferenc megnyeréséért folytatott küzdelme. Részben azért, hogy ezzel megakadályozzák azt, hogy a függetlenségi párt a temesvári gyűlés határozatainak megfelelően az önálló bankért lépjen fel. Másrészt azért akarták a függetlenségi párt vezérét teljes csatlakozásra, illetve a dusthékkal való szakításra rábírni, hogy ezzel az udvar előtt növeljék a kooperáció esélyeit. Ezért a közismerten hiú Kossuthtal igyekeztek elhitetni, hogy Justh párt-39 O. L. Nachlass Daruváry 27. d. 40 Napló, 1909. XXV. k. 375. 1. 41 Alkotmány, 1909. okt. 6.
