Századok – 1961
Tanulmányok - Pölöskei Ferenc: A függetlenségi párt kettészakadása és a koalíció felbomlása (1909) 614
618 PÖLÜSKEI FERENC nyok között a közös bank kipróbált erejére kell támaszkodni, ezért nem járul hozzá a kartellbank megvalósításához sem.5 A Wekerle-kormány ezután az 1909. április 25-i minisztertanácsi ülésen elhatározta lemondását.6 A lemondást a király április 27-én elfogadta, de kérte a minisztereket, hogy hivatalos működésüket további elhatározásáig folytassák.7 1909 áprilisa után megkezdődött a koalíció hosszú ideig tartó haláltusája. Ezt, a Wekerle-kormány 1909 áprilisi lemondásától a Khuen-kormány 1910 januári kinevezéséig tartó időszakot a koalíció két pólusának egymás elleni harca és az udvarnak a koalíció további bomlását s a volt szabadelvűek előtérbe kerülésének feltételeit célzó intézkedései, taktikája töltötte ki. A fenti időszak felszínén a különböző kormányalakítási tárgyalások, kísérletek látszanak, a mélyben azonban már ekkor is az uralkodó osztályok új, a régi szabadelvűek vezetését jelentő blokkjának kialakulása s megerősödése forrt. Ezt segítették elő a kormányalakítási tárgyalások is. Ezért az 1909 áprilisától 1910 januárjáig — a Rhuen-kormány megalakulásáig — terjedő periódus nemcsak megelőzte, hanem elő is készítette az új 67-es csoportosulás végleges győzelmét. Ë tárgyalások vizsgálata azonban nemcsak ebből a szempontból tanúlságos, hanem alkalmas arra is, hogy ezen keresztül szemügyre vegyük a benne résztvevő pártok szerepét, helyét e válság időszaka alatt, törekvéseiket s ezek megvalósulásának mértékét, erejüket s szövetségkötésük, orientációjuk és nem utolsósorban taktikájuk változásait is. Az 1909. évi kormányalakítási tárgyalások első időszaka s a bankcsoport megerősödése A Wekerle-kormány 1909 áprilisi lemondásától, 1909 novemberéig a koalíció többségét alkotó függetlenségi párt formailag még egységes volt ugyan, de már áthidalhatatlan belső ellentmondásokkal küszködött. Ez az egység ezért a gazdasági, társadalmi és politikai kérdésekben megnyilvánuló ellentétek miatt csak ideiglenes lehetett. Ezek az ellentétek alapjában a pártban levő közép- és kispolgárság, az értelmiség, valamint a földbirtokosok között jelentkeztek, s a bankkérdés, a választójogi reform értelmezése, a kormányválság megoldásának módja, iránya körül kristályosodtak ki. Ennek megfelelően két nagy irányzat jelentkezett a pártban. Amíg a pártban levő értelmiség, a közép- és kispolgárság Justh Gyula és Holló Lajos körül tömörült, s a plurális választójogi tervezet elejtéséért s egy demokratikusabb választójogi törvény megvalósításáért, az önálló magyar bankért harcolt, s nem volt hajlandó együttműködni a koalíció 67-es pártjaival, addig a függetlenségi párt nagybirtokosai ragaszkodtak a bankközösséghez, ellenezték a választójog kiszélesítését, s bár 1909 nyarán ők is a függetlenségi párt egységének megőrzésével és vezetésével akarták a kormányválságot megoldani, az Alkotmánypárttal, Néppárttá1 kialakított kapcsolataik megőrzését is követelték. E kapcsolatok megtartásához többek között azért ragaszkodtak, mert gazdasági és politikai érdekeik a két párthoz fűzték őket. Szükségesnek tartották ezt a szövetséget a bankcsoport sakkbantartásához is. Az Alkománypárttal, Néppárttal kialakult szövetségüket továbbá azért is fenn akarták 5 O. L. — Nachlass Daruváry 27. d. 6 O. L. M. T. jkv. 1909. ápr. 25. 48. sz. ' O. L. Min. ein. ir. 1909. III. 2363.
