Századok – 1961
Tanulmányok - Pölöskei Ferenc: A függetlenségi párt kettészakadása és a koalíció felbomlása (1909) 614
A FÜGGETLENSÉGI PÁRT KETTÉSZAKADÁSA ÉS A KOALÍCIÓ FELBOMLÁSA (1009) 6 1 9 tartani, mert így elképzeléseik valóraváltásához az osztrák uralkodó körök támogatását reálisabbnak hitték. Annak, hogy a függetlenségi párton belüli ellentétek viszonylag hosszú ideig nem eredményezték a párt kettészakadását, döntő oka az volt, hogy mindkét csoport félt önálló útra lépni, s elképzeléseiket, céljaikat a függetlenségi párt egységével akarták elérni. Ezzel összefüggően szerepet játszott itt még az is, hogy Kossuth Ferencet mindkét szárny meg akarta nyerni, aki azonban egyelőre ingadozott a két csoport között. így a függetlenségi párton belül egy hosszú harc kezdődött Kossuthért. Justhék is, Apponyiék is igyekeztek Kossuthot a maguk plattformja számára megnyerni, s ezzel is elősegíteni politikai, gazdasági program juknak az egységes függetlenségi párttal való megvalósítását, s nem utolsósorban kormányképességük vélt alapját. Kossuthot a koalíció 67-eseivel radikálisan szakítani akaró Justhékhoz is, s az azokkal együttműködni kívánó Apponyiékhoz is a függetlenségi párt egységének, illetve hatalmának féltése húzta. Emellett az úgynevezett bankcsoporttal nem akart szakítani azért, mert Justhék programját alkalmasabbnak tartotta a párt régi nagy tömegeinek visszaszerzésére. Ugyanakkor Apponyiék elképzeléseihez fűzte feltétlen királyhűsége és a koalíciós kormányban betöltött szerepe, a koalíció 67-eseivel — Andrássyval, Wekerlével, Darányival — kialakult barátsága. A két fél között a Kossuthért folytatott harc látszólag váltakozó sikerrel folyt, a döntő körülményt azonban Kossuth magatartásában a király állásfoglalása vagy átmeneti közömbössége határozta meg. Abban, hogy a függetlenségi párt 1909 őszéig együttmaradt, a fentiek mellett része volt annak is, hogy 1909 júniusában Lukács László a király megbízottjaként a függetlenségi párttal kísérletezett kormányalakítással, li tárgyalásoktól a függetlenségi párt mindkét szárnya korniányrakerülését ill. kormányonmaraclását várta. 1909 nyarán a függetlenségi párt jobbszárnya demokratikus társadalmi, gazdasági programjának hiánya miatt egyes korábbi jelszavaival igyekezett a függetlenségi párt egységét helyreállítani, s tömegbázisát visszaszerezni. Ebben az időszakban Apponyiék ezt tartották kormányképességük legfőbb biztosítékának. Ezért pl. a kartellbank bécsi visszautasítását is próbálták e céljaik érdekében kiaknázni. A kartellbank lényegét ezért úgy próbálták feltüntetni, mint ami az önálló bank megvalósulását jelentette volna. Azt próbálták ezzel bizonyítani, hogy következetes nemzeti s demokratikus harcot folytatnak. A függetlenségi párt e része egyfelől a párt tömegbázisának visszaszerzése, másrészt egységének visszaállítása érdekében néhány olyan 1905-ös választási jelszavához nyúlt, amelyek nem érintették a párton belüli lényeges ellentétek csomópontjait. Ezért az alkotmányvédelem szükségességét hangoztatták, s azt bizonygatták, hogy távozásuk, elvhűségük, következetes 48-asságuk következménye. Hoitsy Pál mondotta többek között: „Ritka látványnak vagyunk szemtanúi, látunk férfiakat, akik előtt nem föltétlen parancs a bécsi akarat. Látunk férfiakat, akik. . . odahagyják helyüket, mert elveikből engedni nem akarnak."8 Apponyiék 1909 nyarán még abban a tévhitben éltek, hogy 1905-ös tömegeiknek zöme a függetlenségi párt mögött áll, illetve hogy ha ismét régi győzelmi jelszavaikat hangoztatják, újra melléjük állnak, s megerősödésük után Ferenc József ismét bízni fog bennük. Nem vették észre azokat a nagy változásokat, amelyek 1906 óta a néptömegek gondolkozásában, a függetlenségi 8 Képviselőházi Napló (a továbbiakban: Napló) 1909. XXV. k. 307. 1. 11*
