Századok – 1961
Tanulmányok - S. Lengyel Márta: Egy osztrák röpiratíró útja a negyvennyolcas forradalom felé (II. rész) 47
58 S. LENGYEL MÁRTA: EGY OSZTRÁK RÖR.ÍRATlRÖ ÜT JA próbálkozást bűnös kísérletnek tekintenek; míg másutt, szerinte még Oroszországban is, az írók a nemzet nevelőiként az állam megbecsülését és támogatását élvezik.23 5 Természetesen pártoskodástól és megvesztegetéstől sem ment az osztrák cenzúra; de a szerencsétlenséget teljessé igazában csak az teszi, hogy a cenzúra maga is ellenőrzés alatt áll. Minden munkát ugyanis, amelyet bármiféle összefüggésbe lehet hozni valamely hatósággal, a könyvvizsgáló bizottság megküld elbírálás végett az érdekelt hivatalnak, az pedig természetesen bármely olyan írás megjelenését lehetetlenné teszi, amely nem a legnagyobb elismeréssel és tömjénezéssel emlékezik meg róla. Még a magyar és a szláv irodalom is nagyobb szabadságot élvez a Monarchiában, mint a tulajdonképpeni németlakosságú területeké.23 6 Ami egyébként a cenzúra rendelkezéseit s a különböző könyvtilalmakat illeti, teljesen hiábavalóaknak bizonyulnak: minden könyv számára a legjobb ajánlást éppen betiltása jelenti ugyanis, sőt a legszigorúbban tiltott könyvek terjednek el legáltalánosabban. A cenzúra tehát nemcsak káros, hanem lassankint egyre hiábavalóbbá is lesz; mind többen lépik át rendelkezéseit, s egyre jobban nő azoknak a száma is, akik az osztrák cenzúrát teljesen megkerülve Németországban adják ki írásaikat. A külföldi lapokban is gyarapszik az osztrák viszonyokat bíráló cikkek száma, a régi eszközökkel, betiltással, elkobzással, más német tartományok figyelmeztetésével máinem tudnak eredményesen harcolni ellenük. Az osztrák kormány új módszert próbált tehát, hivatalos levelezőket jelölt ki egyes lapok számára, s e megfizetett tollnokok segítségével próbál a közvéleményre hatást gyakorolni, a szabadabb szellemű írások vitorláiból igyekezvén kifogni a szelet. A közvéleményt azonban legfeljebb rövid ideig lehet megtéveszteni, a liberális írókra szórt rágalmakat pedig éppenséggel nem hiszik el, s a megfizetett kormánylapok ma már csak a közönség szórakoztatására szolgálnak.237 Az osztrák hazafinak nem más a feladata, mint hogy a cenzúra törvényeit megsértse s ezzel a cenzúra-kényszert megtörje.238 Hisz máris el lehet mondani, hogy „minden, ami Ausztriában tartós szellemi hírnévnek örvend és politikai öntudatnak tekinthető, kiváltképpen a cenzúra-törvények áthágásának köszönheti létét".23 9 S bármennyire gyalázzák is a „hivatalosak" az Ausztrián kívüli fiatal irodalmi ellenzéket, azt semmiképpen sem bizonyíthatják, hogy ezek az írások Ausztria ellen íródnak.240 „Byen szabad írásokkal szidalmaznák tehát Ausztriát? Dehát micsoda Ausztria? Metternich herceg vagy Scdlnitzky gróf teszi Ausztriát? A cenzorok, rendőrkémek, jezsuiták, 236 Schuselka, Rückschritte 13., 15 — 17. 1. Vö. uo. 14—15„ 65., 21—23. 1. 236 Uo. 32 — 35., 66. 1. — A színházi cenzúrával is foglalkozik (uo. 207. 1.). — Foglalkozik ezután az első „viharmadárral", az osztrák írók 1845-ben benyújtott cenzúraenyhítést sürgető kérvényével, amelyet Bauernfeld és Endlicher professzor fogalmazott meg s Grillparzer, valamint a kulturális élet számos más képviselője is aláírt (Franz, 37. 1.). Schuselka jól látja, hogy a Monarchia közéletében nagy előrelépést jelent, ha száz író korszerű reformra irányuló kérést egyáltalán alá merészelt írni; az irat tartalmával kapcsolatban azonban az a véleménye, hogy felsőbb kegy kérése helyett írói jogaikra, valamint a Német Szövetség alapokmányára kellett volna hivatkozniok, s annak alapján követelniük legalább olyan mértékű sajtószabadságot, amilyen a szövetség többi államában már hivatalosan érvényben van. (Schuselka, Rückschritte 48—51. 1.) 237 Schuselka, Rückschritte 37—41., 36 — 37., 46., 42. 1.; Schuselka, DPR 23 — 25. 1. 228 Schuselka, Rückschritte 57. 1. 239 Uo. 58. 1. Vö. uo. 7. 1. 240 Uo. 3 — 6. 1.
