Századok – 1961
Tanulmányok - Kiss József: A tőkés agrárfejlődés foka és néhány vonása Szolnok megyében a millennium évtizedében (I. rész) 581
610 KISS JÓZSEF szállási pusztai közbirtokok felosztására is a millennium évtizedében. Egyelőre felosztatlanul maradt a nagykunmadarasi és a kisújszállási redemptus közlegelő. Egy évtized leforgása alatt 45 575 hektárral fogyott a rét- és a legelőterület Szolnok megyében. Ezek az adatok hozzávetőlegesen érzékeltetik a centralizáció körforgásának folyamatát a megye mezőgazdaságában. Ugyanehhez a folyamathoz tartozik a telepítési akciók sorozata is. A telepítési akció „útját egyengethetné a gazdasági válság orvoslására egyik hathatós eszközül kínálkozó intézkedésnek, az intenzívebb gazdálkodási rendszerre való fokozatos áttérésnek ... ez az egyik alkalmas módozata annak, hogy a nagy latifundiumok apróbb részekre osztva egyrészt mentől több embernek nyújtsanak alapot és lehetőséget a boldogulásra, másrészt éppen ezáltal intenzívebb gazdálkodási rendszer honosodjék meg, s így ugyanazon földterület nagyobb jövedelmet produkálhasson" — hangzik az alispáni jelentés a törvényhatósági bizottság 1897. október 12-én tartott közgyűlésén.4® Ugyancsak rámutat ez a jelentés a telepítés politikai és társadalmi okaira, illetve céljaira is: ,,A telepítés kiváló jó hatást gyakorolna az alföldi mezőgazdasági helyzetre és a mezőgazdasági munkásokra, mert egyrészt a munkásfelesleg és a munkáshiány szerencsés megoldását biztosíthatja, másrészt egy nemcsak gazdasági, hanem társadalmi és politikai tekintetben is nagyfontosságú eszmének, a középbirtokos osztály erősítésének megvalósítása felé vezetne. Már önmagában ezen utóbb említett körülmény is elég nyomatékos arra, hogy a telepítés terén nagyobb arányú akció indíttassék meg." Ezek a javaslatok az 1897. évi nagy aratósztrájkok után s a demokratikus agrármozgalmak kibontakozása idején születtek meg, s amikor az agrármozgalmak újabb fellendülésétől rettegve ,,a mezőgazdasági munkásosztály helyzetének javítása érdekében, másrészt a szociális izgatás elfojtása és ellensúlyozása érdekében" átmeneti megoldásokat kerestek a megyei törvényhatóság virilistái. Lényegében ezek az osztályérdekek és az egyre szélesedő alföldi agrármozgalmak mint kényszerítő szükségszerűségek késztették a birtokosokat arra, hogy a millennium évtizedében nagyobb arányú telepítési akciót bonyolítsanak le. Ez a tendencia érvényesült már 1885-ben is — éppen a jászárokszállási földmunkások „Kubikus Kör"-ének megalakulása idején —, amikor több mint félezer árokszállási földmunkás-család költözött ki a mintegy 7700 kat. holdas szentandrási pusztára. Ebben az évben alakult önálló nagyközséggé a korábban kis tanya csoportot képező Jász-Szentandrás, amely eredetileg a rendkívül népes Jászárokszállás távoli pusztája és közlegelője volt.4 7 Jellemző, hogy ez a folyamat 1894-ben, a Békés megyei agrármozgalmak után öltött nagyobb arányokat Szolnok megyében. Hosszas huza-vona után, 1895. január 1-én alakult meg a tiszai felső járásban az abádi és a szalóki részek egyesítése révén Abádszalók község, amelynek pusztáin viszonylag sűrű tanyarendszer fejlődött ki. Ugyancsak 1895-ben csatolták Tiszaroff területéhez a hajdani gundafalvi apátság birtokához tartozó Pusztagyendát, amelynek mintegy 2500 holdas területén tanyás gazdaságok létesültek, s 1899-ben már rk. egyházközséggel is rendelkezett.48 A tiszai közép járásban, 46 Törvényhatósági Biz. Közgy. jkv. 1897. okt. 12. Szolnoki Állami Lt. 47 Törvényhatósági Biz. Közgy. jkv. 1885. évf., Szolnoki Állami Lt. 48 Jász-Nagykun-Szolnok vármegye múltja és jelene. Pécs, 1935. Adattár 83. 1.
