Századok – 1961
Tanulmányok - Kiss József: A tőkés agrárfejlődés foka és néhány vonása Szolnok megyében a millennium évtizedében (I. rész) 581
A TŐKÉS AGRÁRFEJLŐDÉS FOKA ÉS NÉHÁNY VONÁSA SZOLNOK .MEGYÉBEN 611 a törökszentmiklósi nagybirtokok tőszomszédságában pedig 1897-ben, január 1-én vált közigazgatásilag is önálló községgé Kunesorba, amely 1893-ig Kunszentmártonnak, az egykori redemptus városnak távoli pusztája, s azóta a nincstelenné vált kunszentmártoni szegényparasztoknak volt gyűjtőhelye. Majd ugyanezen év június 1-én, az aratási sztrájk előtt, a tiszai alsó járásban elsősorban a Körös és a Tisza menti nagybirtokosok munkaerővel való ellátása érdekében Mesterszállás kun község alakult meg. Ez a terület korábban szintén Kunszentmárton redemptus közbirtokosságának külső pusztája volt.49 Ezeket az újtelepítésű községeket minden oldalról szorosan körülvette a feudális maradványokkal terhes tőkés nagybirtok. „A telepítés egyik alkalmas módja annak is — hangzik az idézett alispáni javaslat —, hogy az egyes aránytalanul nagy határral bíró alföldi városokban és községekben a lakosság a nagy határokban aránylagosan oszoljon meg". Nem kétséges, hogy itt a nagyobb népsűrűségű redemptus övezetek és a viszonylag gyéren lakott nagybirtokos övezetek munkaerőszükségletének arányosításáról volt szó. Erre mutat az alispáni javaslat következő részlete is: ,.Ily telepítésekre, a távoli pusztarészeken községek alakítására az alföldi népnek meg is van a hajlama, amit eléggé igazol, hogy vármegyénkben alig néhány év alatt három jelentékenyebb kiterjedésű pusztán alakult önálló község, s ez idő szerint is több olyan terület van vármegyénkben, ahol ilyen községi telepítések célszerűen volnának eszközölhetők és valóban is szükségesek volnának. Nevezetesen Mezőtúr városnak (Nem redemptus) 80 000 holdnyi területén Puszta-Póon, Dévaványának (Nem redemptus) 56 000 holdnyi határában Puszta-Ecsegen, Szelevény község nagykiterjedésű határában, Puszta-Gyalun, valamint Szolnok (Nem redemptus) és Nagykörű (Nem redemptus) között a több ezer holdas Homoroszögön és Eokorun." Ezek alapján is nyilvánvaló, hogy a megye földbirtokos, tőkés bérlő és banktőkés virilistáinak „földosztási" és telepítési akcióiban együttesen jelentkezett a tőkés agrártermelés fokozására, a nagybirtokos övezetek termelési kultúrájának belterjesebbé tételére, a tőkés felhalmozás lehetőségeinek és formáinak gyarapítására irányuló tendencia, s természetesen ennek a folyamatnak politikai oldala: e sokrétűen megszilárdított gazdasági hatalom talaján minden erőt összefogni a demokratikus földosztást követelő agrármozgalmakkal szemben. ,, . . . e tekintetben provokáljuk a társadalom, a kormányzat és a törvényhozás jóakaró munkáját, — viszont módját keressük és találjuk annak — hogy ezen internacionális szocialista liga törekvéseit ugyanazon tényezők legerélyesebb, legsürgősebb és leghatékonyabb akcióival a szükséghez képest represszív intézkedésekkel ellensúlyozzuk" — szól az alispáni javaslat demagóg indokolása. Megállapíthatjuk tehát, hogy a megye tőkés agrárfejlődésében a tőkefelhalmozássorán a tőke koncentrációjának eredményeként minden eddiginél nagyobb mértékben élesedtek az ellentétek a burzsoá-földbirtokos osztály és a dolgozóparasztság között.* Kiss JÓZSEF 49 Törvényhatósági Biz. Közgy. jkv., 1897. január-július. Szolnoki Áll. Lt., valamint Párttörténeti Int. Arch., Szolnok megyei alisp. ir. 1897. 30 859/1897. sz. * A tanulmány II. részét a Századok következő számában közöljük.
