Századok – 1961
Tanulmányok - Kiss József: A tőkés agrárfejlődés foka és néhány vonása Szolnok megyében a millennium évtizedében (I. rész) 581
A TŐKÉS AGRÁRFEJLŐDÉS FOKA ÉS NÉHÁNY VONÁSA SZOLNOK .MEGYÉBEN 609 akkor a hatos vetésforgó és a magasabb bérleti díjak kikötése révén a különbözeti földjáradék növelésének és tőkés kisajátításának körmönfont indokolásáról és realizálásáról is. A nincstelenné vált egykori redemptus szegényparasztok • évtizedes politikai harcának volt az eredménye a redemptus közbirtokossági legelők felosztása is. A felosztás a redemptus váltsági kulcs arányában történt, s ezt a Liber Fundi tartotta nyilván. A redemptus közbirtokossági tagok az itt nyilvántartott járuléktulajdonjog alapján részesedtek a közös földek haszonvételeiből, a közlegelők felosztása alkalmával pedig ennek arányában kaptak földet. A járuléktulajdonjogot át lehetett ruházni, vagy el lehetett adni, ezeket a változásokat a Liber Fundiban is nyilvántartották, s éppen itt fordult elő a ^gtöbb visszaélés. A karcagi, a kisújszállási és a kunhegyesi birtokperek garmadája tanúskodik arról, hogy a közbirtokosságok vezető rétegének tagjai titkos úton, törvényellenes módon magukra íratták a redemptus szegényparasztok nevéről a járuléktulajdonjogot, s így zárták ki őket a közös birtokok haszonvételeiből, a felosztáskor pedig a jogos részesedésből. Jászberényben is hasonló visszaélésekről ad számot többek között a „Jászberényi Híradó" c. lap egyik száma: „Gyurkóezy Antal igen sok szegény ember nevéről titkos úton 220 hold föld utáni járulékot magára íratott. S midőn erre nézve kihallgattatott, beismerte, hogy a 220 hold föld utáni járulék jogtalanul van nevére írva. Annak törlésébe beleegyezett, s az általa ezek után felvett minden jövedelmet visszafizette . . . Alig van nagyobb birtokos, akinek birtokívén csempészett birtok jegyezve nem volna."43 A legelőfelosztás mindezek ellenére óriási eredmény volt a dolgozóparasztság részére, mert a redemptus közbirtokosságok 70—80%-ban kiskulcsos parasztokból állottak, s így nyilvántartott és igazolt jogaik alapján földtulajdonhoz juthattak. Miután pontos összegezések és kimutatások nem állanak rendelkezésre, meg kell elégednünk néhány illusztratív adat ismertetésével. Mint tipikus eset érdemel figyelmet a karcagi legelőfelosztás. Itt 1896-ban mintegy 25 000 kat. hold redemptus közbirtokot osztottak fel az igényjogosultak között. Jellemző azonban, hogy még a tőkés és gazdagparaszti érdekeket védő egykorú helyi lap is hírt adott a sérelmekről: „A kiskulcsosok panaszkodnak, hogy a gazdák által ki lettek játszva, mintha azok lettek volna az okai annak, hogy kevés jutott. Azokat szidják és átkozzák, pedig azoknak is egy része panasszal van tele."44 A nagykulcsos közbirtokossági tagok földbirtoka szintén gyarapodott a legelőfelosztás révén, de ezeknek egy része legfeljebb azért panaszkodott, mert pusztai legelőterület hiányában belterjes állattenyésztésre kellett áttérnie, továbbá, mert drágább lett a napszám. Mindezek ellenére kénytelenek elismerni, hogy „mind az egyes birtokosok, mind általában a város gazdagodtak és gazdagodni fognak a jövőben a legelőterületek felszántása és annak magánhasználatra lett átadása által".4 5 Valószínű, hogy hasonló módon került sor a jászkiséri 4528 holdas, a jászberényi mintegy 2000 holdas, a túrkevei 2000 holdas, a kunhegyesi mintegy 10 000 holdas, a kunszentmártoni 2000 holdas rét és közlegelő, illetve a mester-43 Vö. a „Jászberényi Híradó" 1902. máre. 23-i számát, valamint a márc. 31-i szám cikkeit. 44 Vö. a „Nagykunság" 1897. febr. 28-i és az ápr. 1-i számának „Haladjunk !" című vezércikkét. 45 Uo.
