Századok – 1961
Tanulmányok - S. Lengyel Márta: Egy osztrák röpiratíró útja a negyvennyolcas forradalom felé (II. rész) 47
f EGY OSZTKÁK EÖPIEATÍEÓ ŰTJA A NEGYVENNYOLCAS FOBBADALOM. FELÉ 57 lesz, már nemcsak a műveltek, hanem a nép is szembefordul a kormánnyal, „amely pusztán hivatalnokok papiros jelentései alapján, jóformán a vakvilágba kormányoz".23 2 Itt persze a Schuselka által adott kritika nagyrészt még csupán Metternich személyére összpontosul, s éppen ezért első pillantásra jogosaknak látszanak is Metternich ez ellen tiltakozó szavai: „Én valóban elnökölök a miniszteri konferenciákon, de a belső ügyekre nem tudok befolyást gyakorolni, mert ebben a tanácsban már minden meg van főzve és itt már csak az evés idejére tálalnak. Ha mármost a levest elsózták és az ételt elrontották, akkor valóban tapasztalom ezt, de nem tudok rajta változtatni . . . Ezért keletkezik rólam panaszok és téves ítéletek egész tömege, amelyet azonban eltűrök, anélkül, hogy a lármával továbbra is törődném."233 De ha igaza van is Metternichnek abban, hogy nem egy személy teszi az egész rendszert; annyi bizonyos, hogy neki a politikai helyzet alakulására mégis döntő befolyása van, az ő személye tehát mintegy megtestesítője — s kivált éppen a kortársak szemében — az egész osztrák abszolutizmusnak. Ha tehát Schuselka — mint több más kortársa is — sokszor látszólag csak Metternichhel fordul is szembe, most rajta keresztül — s egyre inkább — szembefordul Ausztria fejlődésének minden lényeges belső akadályával. A kormányt védő Johann Sporschil is felfigyel erre a körülményre, amikor a következőket írja: „Keveset használ, hogy a monarchát és házának tagjait" az osztrák monarchiában uralkodó állapotok egészét bíráló írások megkímélik, „ha azt igyekeznek bebizonyítani, hogy miniszterei az államot romlásba viszik, hogy hatóságai megvesztegethetőek, hogy a papság kötelességét nem teljesíti, . . . mi más ez, ha nem a monarcha ellen irányuló vád?"234 Az osztrák állapotok kritikájában persze Schuselka idealista világnézetének s társadalmi helyzetének megfelelő értékrendben veszi sorra az egyes kérdéseket. Politikai író lévén, saját bőrén leginkább a szellemi béklyókat érzi, s ezért legelőször és leghatározottabban az állam ideológiai elnyomó szerepének bírálatát adja. Ezután tér csak rá a kormány politikai elnyomó szerepének vizsgálatára, majd a társadalmi viszonyok és a társadalom méhében érlelődő ellenzéki erők ábrázolására, s csak a sorok között és igen halványan érinti a gazdasági fejlődés által felvetett problémákat, inkább csak mintegy megsejtve mögöttük az alakuló új termelési viszonyok egyes elemeit. A szellem szabadságáért Az osztrák íróknak, költőknek, Schuselkának magának is a legtöbb gondot a cenzúra-rendszer okozza, érthető tehát, hogy mindenekelőtt ennek jellemzésével foglalkozik. A cenzúra Ausztria alapvető rákfenéje, s ebből ered az összes többi baj is, mondja. Az osztrák cenzúra abból indul ki, hogy minden írót eleve gazembernek kell tartani, sőt Ausztriában minden írói 2'2 Schuselka, Rückschritte 188. 1. Vö. uo. 189. 1. 233 Srbik, Metternich II. 216. 1. — Idézi Sebastian Brunner (Woher? Wohin? 118. 1.) munkájából. 234 Johann Sporschil : Oesterreich und die Broschüienschmiede gegen dieses Kaiserthum. Leipzig, 1847, 1 — 2. 1. — Johann Sporschil történeti könyvek írásával foglalkozott általában, 1847-től kezdve azonban megjelent néhány politikai tárgyú brosúrája, amelyekben az osztrák emigrációs irodalom jelentősebb termékeit bírálja ( Wurzbach 32. 247. s köv. 11.).
