Századok – 1961

Tanulmányok - Kiss József: A tőkés agrárfejlődés foka és néhány vonása Szolnok megyében a millennium évtizedében (I. rész) 581

•596 KISS JÓZSEF s ezen a réven olcsóbb hitelhez juthattak, fejleszthették gazdaságukat. Másrészt igen sokan lemondtak az öngazdálkodásról, földjüket haszonbérbe adták, s jövedelmüket újabb földvásárlásra fordították. Idejük nagyrészét kaszinókban, gazdakörökben töltötték, vagy inkább kupeckedéssel foglalkoztak.16

Ez a réteg mint városi képviselőtestületi tag, virilista is részese volt a hatalomnak. Magától értetődik, hogy a tönkrejutott szegényparaszti gazdaságokat a parasztságnak elsősorban ez a rétege sajátította ki a jómódú mezővárosi és falusi burzsoáziával karöltve. Igen jelentős földterületet tartott birtokban a parasztságnak az a rétege, amely 20 — 50 kat. holdas közép- és gazdagparaszti gazdaságokkal rendelkezett. Mind a gazdaságok számát, mind a terület nagyságát illetően jóval magasabb arányszámokat láthatunk az országos átlagoknál: Szolnok megyében 4 764 birtok = 11,27% 145 132 kh =18,42% Békés megyében 3 418 „ = 10,02% 104 870 „ = 17,47% Országos átlagban 205 181 „ = 8,59% 6 012 080,, = 16,31% Ez a réteg — főként a termékenyebb jászsági és nagykunsági területeken — szintén a belterjes gazdálkodás fokozására törekedett, s ezt a tanyás gazdálkodás rendszerével kívánta elérni. A jászsági és a nagykunsági viszonylag sűrű tanyarendszer ezekben az évtizedekben épült ki. 1900-ban pl. Jászberény 26 791 főnyi lakosságából 7626 lakos a város hatalmas kiterjedésű tanyavilágában élt. Ezek a kisparaszti gazdaságok azonban fejletlen technikai felszerelésük és az általános paraszti nyomorúság miatt nem fejlődhettek kisüzemi mintagazdaságokká. A jobbmódú gazdagparasztok itt sem költöztek ki a tanyára, városlakók maradtak, földjüket haszonbérbe adták, ele 2 — 3 éves-cselédet is alkalmaztak, s úri fogaton, hintóval jártak ki szemlét tartani a gazdaságban. A tanyákon lakó középparasztok gazdaságai még nehezebben tudtak áttérni a belterjesebb gazdálkodási formára, fejlett árutermelés, pénztőke, piac hiányában a lehetőségek igen korlátozottak voltak. Adott viszonyok között a tanyai elszigeteltség hamarosan gátló tényezőjévé vált a belterjes mezőgazdasági kultúra fejlődésének. Ha a 10—20 kat. holdas középparaszti gazdaságok mutatószámait összevetjük az országos és a Békés megyei átlagokkal, kitűnik, hogy ezek a középparaszti gazdaságok Szolnok megyében jóval kisebb arányban szerepelnek az országos átlagnál, viszont meghaladják a Békés megyei átlagot : Szolnok megyében 6 187 birtok = 14,53% 88 552 kh = 11,61% Békés megyében 4 168 „ = 12,22% 59 997 „ = 9,99% Országos átlagban 385 381 „ = 16,14% 5 396 130 „ =14,64% Ezek a birtokok is javarészt tanyás gazdaságok voltak a jászkun övezetekben, de az egyes birtokrészek tagosítatlanul különböző dűlőkben, sok esetben a város vagy a járás más-más határrészében feküdtek, s művelésük rengeteg munkaerőt megemésztett. Ezek az öngazdálkodók igyekeztek kihasználni a tanyás gazdálkodás előnyeit. ,,Nagy szorgalommal és ügyességgel tenyésztik a jász asszonyok az apró baromfit. Azt tartja a kisbirtokos jász paraszt, hogy a baromfiból ki kell fizetni az adót ... a jász nép már meglehetősen kiköltözött falujából, tanyát épít a birtokán, abol örömmel lakik 16

Antal Sándor : A jász föld és népe c. cikk a „Jelentés Jász-Nagykun-Szolnok vármegye Gazdasági Egyesülete hat évi működéséről" c. kiadvány 21 — 22. oldalán. Szolnok, 1903.