Századok – 1961
Tanulmányok - S. Lengyel Márta: Egy osztrák röpiratíró útja a negyvennyolcas forradalom felé (II. rész) 47
EGY OSZTRÁK RÖPIRAT ÍRÓ ÚTJA A NEGYVENNYOLCAS FORRADALOM FELÉ 55 bizonyos kiadók összes kiadványát tiltsák be országuk területén, mivel azonban az ellenzéki irodalom egyszerű betiltásával nem tud számottevő eredményt elérni, szerzőik ellen is fellép, s hitelüket hivatalos újságírók különböző rágalmaival igyekszik csorbítani a közvélemény előtt. De komolyabb rendszabályokat is foganatosít, Schuselkát például nemcsak a weimari hercegség területéről kényszeríti távozásra, hanem odahat, hogy egyetlen más német állam se fogadja be az ellenszegülő bűnöst.224 S Schuselka hiába próbál több kis német államban is letelepedésre engedélyt szerezni, mindenütt elutasítják. Végső elkeseredésében a helgolandi szindikusnak ír, s megérdeklődi, milyen feltételekkel kaphat ezen az angol fennhatóság alatt álló szigeten honosságot vagy legalább útlevéljogot. Kedvező választ kap, mindössze lakást kellene bérelnie ahhoz, hogy azután angol királyi útlevéllel szabadon utazhassék a világ bármely pontjára.225 Hamburg városának vendégszeretete végül mégis megkíméli attól, hogy hazáját elhagyva német állampolgárságát fel kelljen adnia, s így 1846. február 19-én életének új állomása, Hamburg felé kel útra Jénából.226 Út közben néhány kellemes napot tölt Berlinben barátaival, de újabb megpróbáltatás is éri, s ez már a német-katolicizmushoz való csatlakozása miatt: az osztrák kormány az új egyház általa disszidenseknek nevezett tagjainak megtiltja a Monarchia területére való lépést. Tehát már a szülőföldjére való visszatérés is örökre lehetetlenné válik számára, hacsak hivatalosan meg nem tagadja nézeteit. Fájdalmában és elkeseredésében a hamburgi Herold hasábjain nyílt levelet intéz az osztrák császárhoz s a nála nem szokatlan naivsággal a „jog és vallás nevében" kéri a törvény visszavonására, természetesen minden eredmény nélkül.227 De magában Hamburgban sem telepedhetik meg minden akadály nélkül: bár jénai ismerősei megfelelő ajánlólevelekkel látták el, a hamburgi hatóságoktól sem állandó, hanem ismételten csak ideiglenes, néhány hónapra szóló letelepedési engedélyt kap — ebben pedig bizonyára nem alap nélkül kereshetjük megint az osztrák kormány kezét. Mégis, akármilyen nehézségek közepette jut is el Hamburgba, a következő két esztendőben ez a társadalmi és politikai berendezkedés tekintetében élenjáró német városállam 224 Franz, 36—37. 1. (Vö. Ernst Baasch : Hamburg und Österreich 1814—1866. Freiburg im Breisgau 1930, 26. 1.); Reschauer 1. 24. 1. 225 Schuselka, Das Revolutionsjahr 4., 23. 1. — Ezt bizonyítja Ludwig August Frankinak egy 1846. jan. 24-én Brémában kelt elküldetlen levele is, amelyben azt írja, hogy „Schuselka a napokban Angliába megy át ... " (Franki, 100. 1.) 226 Schuselka, Das Revolutionsjahr 23. 1.; Wurzbach 32. 225. 1. — Hugelmann (i. m. 423.1.) ugyan Schuselka utazását 1845 december közepére teszi, ez azonban tévedés, 1846 elejéről kelt titkos jelentések szerint ugyanis (lásd a 223. jegyzetet például, valamint a Glossy П. 251 — 252. lapján közölt 1846. jan. 12-i frankfurti jelentést, továbbá Hübner 1846. febr. 7-i jelentését Schuselka jénai tevékenységéről — Glossy Anm. 138.1.). Schuselka még 1846 januárjában, sőt február elején is Jénában időzik. Az bizonyos, hogy Schuselka Rückschritte című munkájában azt írja, hogy tél közepén indult északra,, ez azonban nem jelent éppenséggel decembert (XI. 1.). Hermann Rollett közelebbi időmegjelölés nélkül visszaemlékezésében csak annyit ír ugyan, hogy Schuselka 1846 elején indult el Jénából Berlinbe, közli viszont Schuselkának Berlinből hozzá intézett első levelét, amelynek kelte 1846. febr. 23. Ez szintén a február közepi indulást teszi valószínűvé. (I. m. 123. 1.) 227 Rollett, 123. 1., Schuselka febr. 23-i levele berlini tartózkodásáról. Schuselka, Rückschritte XI — ХШ. 1.; Schuselka, Volkspolitik 195. 1. — Megjegyzendő, hogy 1847 februárjában az osztrák kormány ismét megvitatta, felelősségrevonás céljából ne hívják-e haza még egyszer Schuselkát, Metternich azonban úgy vélekedett, hogy egy ilyen hitehagyottnak a visszahívásáról semmiképpen sem lehet szó (Glossy Anm. 114. 1.).
