Századok – 1961
Tanulmányok - Kemény G. Gábor: Mocsáry Lajos nemzetiségi politikája és a szerbek (I. rész) 562
MOCSÁRY LAJOS NEMZETISÉGI POLITIKÁJA ÉS A SZERBEK 567 Ugyanebben a fejezetben — ahol oly megkapó érveléssel szól a magyar— szláv megbékélésről és felszámolja a „pánszláv eszmekísértet", „ez üres rémváz"-ról élő fikciókat (ő talán az első politikai közírónk, aki az egykorú magyarországi szláv nemzeti törekvéseket pontosan elkülöníti a nagyszláv mozgalmaktól) — rámutat arra, hogy az egykorú főbb nemzetiségi mozgalmak egyikének sem természetes vagy szükségszerű velejárója a más nép feletti uralomvágy. „Egy szóval: a nemzetiség kifejlése koránt sincs ellentétben a népek szellemi és anyagi kifejlésével, a fajhozi ragaszkodás koránt sincs meghasonlásban a közös emberiségi cél felé törekvéssel."1 5 Nem érdektelen a „Nemzetiség" jellemzésekor felemlítenünk, hogy Mocsáry időrendben első szakírónk, aki a „nemzetiség" fogalom vizsgálatában már ekkor — 1858-ban — elérkezik a „magyarországi nemzetek" létének elismeréséhez: „Létezik magyar nemzet, t. i. összessége azon embereknek, kik közös magyar eredetűek, magyarul beszélnek s egymás iránt családi érzelmekkel viseltetnek. így létezik Magyarhon területén tót, szerb, horvát, oláh nemzet is."16 Ha fentiekkel egybevetjük a ,,Programm"-ban felsorolt részletes teendőket, nyilvánvaló, hogy Mocsáry első két nemzetiségi tárgyú munkájában világos áttekintést adott mind a nemzetiség fogalmának tisztázása, mind a nemzetiségi kérdés gyakorlati vizsgálata s a legközelebbi teendők megállapításaterén. A „Nemzetiség" fogalomtisztázó szándékával szemben a „Programm" munkaterv jellegét kell hangsúlyoznunk. Az elméleti számvetésen túljutott, gyakorlati nemzetiségpolitikus arcéle kirajzolódott. Mocsáry már a „Programm" előszavában rámutat: ,,E kérdésnek kezelése lesz próbaköve politikai érettségünknek." S ettől kezdve a remekmívű tanulmány egészén átsugárzik a szerző széleskörű tárgyismerete és megkapóan világos és egyszerű gyakorlati tanítása. ,,A hazánkbeli nemzetiségeknek teljes emancipációja elkerülhetetlen — írja. — Arról szó sem lehet többé, hogy ezt nemhogy kikerüljük, de csak el is halaszthassuk; a kérdés csak a körül forog: miként? Vegye ezt jól fontolóra mindenki, akinek a haza java a szívén fekszik. . ."17 S a kérdés megoldása ,,miként"-jének kiindulópontjául az alábbi, négy pontból álló alap-programot ajánlja: „Amit mi megajánlhatunk idegen ajkú, ne mondjuk idegen, hiszen egymásnak nincs e honban idegen — hanem más és nem magyar ajkú hazánkfiainak, amit programm gyanánt állíthatunk fel, a következőkben vélem kimutathatni: 1. Az országgyűlésen a tanácskozási nyelv — magyar. 2. Megyegyűléseken minden a megyében divatozó nyelv egyaránt használható. 3. A kormányzás és közigazgatás nyelve valamennyi a hazában élő nyelv. 4. Külön iskolák minden nemzetiség számára."1 8 Mocsáry Lajos tehát már 1860-ban, közéleti pályája kezdetén elérkezett oda, ahova Eötvös és a róla elnevezett nemzetiségi törvény 1868-ban s a magyar uralkodó osztályoknak más, a nemzetiségi kérdéssel foglalkozó politikusai 1918-ig sem érkeztek el, mert az alapjában helytelen eötvösi majd a soviniszta-imperia-15 Uo. 103. 1. 16 Uo. 41-42. 1. . 17 Programm a nemzetiség és a nemzetiségek tárgyában, 109. 1. 18 Uo. 72. 1.
